Századok – 1985

Történeti irodalom - Imreh István: A törvényhozó székely falu (Ism.: Trócsányi Zsolt) IV/1051

TÖRTÉNETI IRODALOM 1053 csoportok kerültek, amelyek ebbe a tagolásba sem fértek bele: a Székelyföldön a természeti viszonyok következtében jelentéktelen szerepet játszó hegyközségeké s az élet védelmére való egyesülés háborús időben (templomerődök igénybevételének módja). Lehetetlen volna, hogy most mindegyik fejezet további tagolódását vagy épp az alfejezetekben gondos felépítésben, az élet rendjéhez igazodva tárgyalt egyes kérdésköröket részletesen ismertessük. Csak mintegy illusztrációul ragadjunk ki néhány fejezetet: a falusi törvénykezését, a közös föld birtoklását és a mezei gazdálkodás szabályozását tárgyalót. A falusi törvénykezés fejezete mindössze 2 alfejezetre oszlik (,,S falu ítélőszéke" és „A communitas perrendtartása"), de ezen belül kérdések hosszú sorát tárgyalja: a falu ítélőszéke elé kerülő ügyekben való előzetes eljárást a tizedes, a hegybíró, az esztenabíró előtt, a falu székén tárgyalható vagyonjogi viták értékhatárát (itt Imreh kellően érzékelteti, hogy a 2-3 Frtos értékhatár a 16-17. században milyen magas összeg), hatáskörének nemesekre is kiterjesztését, a falu széke hatáskörének csökkentését a szék és a határőrparancsnokság által, a falusi törvénykező szerv összehívásának módját, szokásos időpontjait, helyét, a tanácskozás rendjét, az ítélethozóknak kijáró védelmet, a perrendtartás elemeit (perbehívás, perfelvétel, okleveles bizonyítás, tanúvallatás, exmissio, dilatio, perorvoslatok, ítélethozatal vagy megegyezés, a büntetés mértéke, módja, végrehajtása, a bíróság megosztása bírák és falu közt, a fellebbezés korlátozásai). Itt kell elmondanunk kevés kritikai megjegyzéseink egyikét: Imreh gondos perjog-történeti elemzését ki lehetett volna egészíteni egy összehasonlítással: miben tér el a falu székének peijoga a törvényhatósági és országos törvénykezésektől? A fejezet végén ismét kitekintést találunk: a falu bírósága ismeretes Moldvában, a Királyföldön, az Érchegységben is. Sokkalta tagoltabb ennél (az egyébként problémaanyagában igen gazdag) fejezetnél a közös földek birtoklásáról szóló. Ezt egy rövid alfejezet vezeti be a székelyföldi gazdálkodás feltételeiről (művelhető területek és erdő aránya, a gabonatermő parcellák méretei), ezt a szék vagyonának, ill. több falu közös birtoklásának tárgyalása követi, majd a falu közös földjéről szóló szakasz következik (a földközösség hosszú fennmaradásának, majd lassú bomlásának rajzával). Rendkívül gazdag a közjavakban való részesedés jogcíméről szóló, összesen 7 oldalas alfejezet (a ház, a falubeli lakótelek mint a részesedési jog hordozója, védekezés a jobbágybelsőségek szaporodása ellen, a beltelek méretei, a vagyon, ill. az apai telek öröklése, az ilyen telek adásvétele, a belső telek osztódása). Ujabb alfejezet foglalkozik a közhatár megosztásának módjával és a részesedés arányával: a szabad foglalás rendszerével, majd a nyilas osztással (évi vagy több évenkénti újraosztás, nyílföldek esetenként több évtizedes birtoklása), a közös kaszálón közösen kaszált széna boglyáinak kisorsolásával, a lókötó'hellyel (közdolgokban fáradozók lovainak legelőjéről van szó), az ökörtilalmasokkal, a havasi szénafüvek évi elárverezésével,kenderes-, leneskertek, néhol káposztás-, tököskertek, dinnyeföld községi osztásával; helyenként a község osztja évente a kukoricaföldet, a krumplis-, borsós-, komlóskertet. Ebbe az alfejezetbe fér bele a vizek közös használata, a vadászat, halászat rendtartása is — s az is, hogy a nyilas osztásnál milyen rendi jogállású személy hogy részesedik. Ujabb tartalmas alfejezetek szólnak a közföld-foglalás tilalmáról és az irtás jogáról, ill. engedélyezéséről s végül a közhelyek felosztásáról. A mezei gazdálkodás rendjét tárgyaló fejezet majdnem ugyanilyen gazdag. Előbb azzal foglalkozik: mi teszi szükségessé azt, hogy a faluközösség ennek szabályozását magáravállalja, majd a 2 vagy 3 fordulós gazdálkodás módját írja le, aztán a legeltetést és pásztorlást, a szántóhatár határkapuval, határkerttel való védelmét, a határrendészetet, végül a hagyományos gazdálkodás lassú bomlását (1947-ben Homoródalmáson még hagyományos gazdálkodás van). A kötet második része a fellelhető falutörvényszövegek gondos kiadása (republikációk is, a korábbi megjelentetések korrekt jelzésével). A falutörvények évrendben sorakoznak egymás után. A jegyzetapparátus nem lépi túl a szükséges mértéket; jelentős részét latin szövegrészek fordítása teszi. A kötet bőséges irodalom-ismertetés, nomenklatúra és magyar-román helyneveket tartalmazó helynévmutató záija. Imreh István újból egy olyan kötettel ajándékozott meg bennünket, amely nélkül nem lehet el a szakterület művelője — de hány szakterületé? Az erdélyi mezőgazdaság, az agrártársadalom, a népi jogszokások történetének kutatója nem kerülheti el munkája használatát; nyugodtan mondhatjuk: a faluközösség európai történetének kutatója sem. A főmű után várjuk az újabb főművét: a későközépkori-koraújkori székelység egész történetét. Trócsányi Zsolt 11 Századok 1985/4