Századok – 1985

Történeti irodalom - Imreh István: A törvényhozó székely falu (Ism.: Trócsányi Zsolt) IV/1051

1052 TÖRTÉNETI IRODALOM a külső kényszerrel rájuk vetett rendszabályok hasznos elemeit, okos kompromisszumokat harcolva ki ott, ahol lehet - az esetek idő- és térbeli végtelen változatosságában. S közben, a faluban élők és birtoklók érdekeinek apróbb-nagyobb, de szinte állandó összeütközései közt, kialakítani a belső együttélés lehető optimumát, szigorúan szabályozva az élet rendjét, s aztán őrködve az önmaguk alkotta rend megtartásán. Kemény élet ez - nemcsak az élet jogi feltételeinek említett nehézségei miatt, hanem mert kevés és rossz a termőföld, az élet nehéz. De elviselni és megélni csak a közösség szigorú rendjében, embernek emberhez való viszonya szoros szabályozásával és az összetartozás alaptörvénynek tekintésével lehet. Hozzá vagyunk szokva ahhoz, hogy a feudalizmus korának megmerevedettségéről, változásainak lassúságáról halljunk - s ezek a változások valóban lassúak. Ugyanakkor, az erőteljes, nagyobb egységeket átfogó változások nemlétében, a formák végtelen helyi változatossága tűnik elénk, egy-egy időszakban vagy egy kisebb területen belül is. A koraújkori falu életének kutatását éppen ez a gyakran szinte elképesztő formagazdagság teszi vonzóvá. Ezek a formák aztán tartósak lehetnek. Paraszti konzervativizmus? Imreh István hangsúlyozza, hogy az a konzerválás egyben értékőrzés is, sőt egyáltalán az élet lehetőségének megőrzése is. Az életmód a végsőkig kidolgozott: minden lényeges momentumra van szabály, szokás, szükség esetén szankciókkal ellátva. Ez életformáló erő is, védekezés is a külső behatások ellen. S hogy erre az erőre mennyire szükség volt akkor s későbben is, arra a kötet nagymonográfiányi bevezetőjének utolsó mondatait idézzük: a faluközösségek tagjai 1848/49 napjaiban „azzal a szolidaritástudattal lendültek harcba, amely az ősi communitásbeli életrendben formálódott ki, s helytállásukat is az ebben kikristályosodott értékrend tette csodálatra méltóvá. Ugyanakkor a kötöttségek világának szétzúzásáért csatába szállók, a szabadság kivívásáért életüket nem szánok éppen ezt a régifajta libertást, a faluközösségi demokráciát tették múlttá, históriává. A .szabadság, egyenlőség testvériség' - kezdetben varázsos fényekkel világló, boldogító jövendőt ígérő - polgári társadalmában azonban sok évtizeden át még mindig ennek a kisközösségnek, a Falunak a tartóoszlopaiban kellett megkapaszkodniuk a székelyeknek, akiket sorsuk a paraszti életforma csődje s annyi más válságteremtő feltétel közé sodort." Nem nosztalgia vagy a régitől elszakadásra való. tehetetlenség hát a falutagok ragaszkodása a faluközösséghez, hanem védelem a polgári szabadság számukra nem kevés veszedelmet hozó világában. Aki tehát a koraújkori falu (ez esetben a székely falu) jogélete óriási változatosságú jelenségei ismertetésének nekivág, annak elsősorban rendszereznie kell tudni. Imreh István fölényes biztonsággal oldotta meg ezt a feladatot. A faluközösségek története kutatásának szükségességét nemzetközi kitekintésekkel is megindokló bevezető oldalak után széles értelemben vett forrástanulmány következik a kötet második részében kiadásra kerülő székely falutörvények keletkezésének körülményeiről, megírásuk okáról és módjáról; ebben foglalkozik a falutörvények alkotóival, létrehozásuk formáival, szerződésszerűségükkel és elismertetésükkel, a falubeli törvényhozás szükségességével. Fontos alfejezete ennek a fonástanulmány-fejezetnek az, amely a falutörvények keletkezésének talaját: a kis, erős belső kohézióval (és sokszoros kohézióval) rendelkező tömbökre tagozott közösségekkel teli világot mutatja be. ,A feudalizmust, s nálunk annak rendiségbe, majd a bomlás korába elvezető évszázadait, évtizedeit, ennek a közösségibb jellegű világnak az uralma jellemzi. Az országos méretű közösségi forma lazább szerkezetű, az állam tehát kevésbé kapcsolja közvetlenül magához az egyént. Annál inkább épül az bele kis, őt egészében magába ölelő társadalmi alakulatokba." (26.) Külön alfejezet foglalkozik azzal a kérdéssel: hogy nem sikerült a székely falutörvényeket egységesíteni, kodifikálni, — s hogy borította el a falvak jogéletét a kifejlődő abszolutizmus rendeletözöne. A forrástanulmányt a székely falutörvények erdélyi (laksági, román, szász falurendtartások, nemesi községek, mezővárosok törvényei) s európai paralleljának bemutatása zárja. A faluközösségek jogéletének áttekintése az alábbi koncepcióban halad: előbb a törvényeket létrehozó faluközösségekről esik szó, tagjairól és vezetőiről. Ezt a falusi törvénykezés fejezete követi, majd a fizikai lét alapfeltételeinek, az egészségnek és a létbiztonságnak megőrzését célzó falutörvények rendszerezése. Logikusan követi ezt a fizikáin túli lét szabályozását ellátó vallási, erkölcsi szabályok rajza. A faluközösség külső kötelezettségeivel foglalkozik a közterhek hordozásának szabályozásait tárgyaló fejezet. További 3 szakasz tárgya a faluközösség gazdasági teendőinek szabályozása, a közösen (nemgyszer több falu vagy az egész szék által) birtokolt földben való részesedés, a mezei gazdálkodás és az erdőhasználat szabályozása. Az utolsó fejezetbe azok a kérdés-