Századok – 1985

Történeti irodalom - Imreh István: A törvényhozó székely falu (Ism.: Trócsányi Zsolt) IV/1051

TÖRTÉNETI IRODALOM 1051 Külön érdemes kiemelni a névmutatót, amely a latin betűt használó szerepló'ket és szerzó'ket külön latin betűs névsorban közli (még a románokat is), s ezzel megkíméli az olvasót a nevek visszakeresésének fáradságos (olykor eredménytelen) munkájától. Kár, hogy ez a kettéválasztás nem volt egészen következetes, mert Thuróczi János, a krónikás mégis a cirill-betűrendben található, és a két litván Tyszkiewiczet is jobb lett volna ebben a lengyeles formában szerepeltetni. Ezek azonban megint csupán részletkérdések, amelyeket csak egy újabb kiadás javítása érdekében teszünk. Mert a könyvet egészében olyan jelentó's munkának találjuk, amely bizonyára szükségessé tesz majd egy bővített új kiadást. Niederhamer Emil IMREH ISTVÁN: A TÖRVÉNYHOZÓ SZÉKELY FALU Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1983. 546. 1. Életművek részeinek életkor szerinti megoszlása változatos lehet, a külső, erőszakos hatásoktól eltekintve is. Megtörténhet az, hogy egy átlagos hosszúságú élet termésének a nagyja (akár a java is) alkotójának húszas éveire esik - utána elkedvetlenedés, másfelé irányulás következik. Van teória, amely a 35—40. életévet jelöli ki a főművek megalkotásának időszakául. Ismerünk azonban a mi szakterületünkön is tudósokat, akik hatvan — vagy akár hetven éves korukon túl jelentkeznek a sokáig s egyben a végsőkig kiérlelt főművekkel (gondoljunk korunk legjelesebb román történészére, David Prodan-ra, aki hatvanas éveinek derakán - második felében tette le az asztalra a 16. századi erdélyi jobbágyság történetének vaskos köteteit, s nyolcvanhoz közeledve adta ki a kezéből a monumentális Horea-monográfiát. Imreh István, a kolozsvári Babej-Bolyai egyetem immár nyugalmazott előadó tanára (a professzori rangot sohasem kapta meg) a kései összegezők típusába tartozik. Mikor 1973-ben megjelentette a most ismertetésre kerülő kötetnek mintegy a párját „A rendtartó székely falu" címmel, már azt is mintegy az akkor már 3 évtizedes kutatói pálya összegezésének tekinthettük. Hatvanadik születésnapjára a ,.Festschrift" saját válogatott tanulmányainak gyűjteménye volt; Imreh Istvánnak, a kutató tudósnak is volt mire visszatekinteni, holott a pedagógus történészek generációját felnevelő munkája is alaposan lekötötte energiáit. Pedig a főmű (reméljük: inkább a főművek egyike) még hátra volt. Ezt mutatjuk be most olvasónknak. A falu s népe (kis- vagy éppen kurtanemesek, a szabad parasztok különböző kategóriái, jobbágyok, zsellérek) vizsgálatának lehetőségei sokoldalúak. Lehet ez a vizsgálat népesedéstörténeti, gazdaságtörténeti - vagy egy keveset fordítva az aspektuson: az anyagi kultúra történeti vizsgálata; lehet (ugyanígy variálva a szemszöget) társadalomtörténeti vagy történeti szociológiai, kultúrtörténeti vagy folklórtörténeti (nem hisszük, hogy ezzel kimerítettük volna a lehetőségeket). Imreh István jelen vizsgálatai a jog oldaláról közelítik meg a székely falu történetét: az önmagát szabályozó és igazgató faluközösség sorsának történeti alakulását mutatják be. Ez a faluközösség természetesen nem valami patriarkális együttélés. A 16-19. századi székely falu (a könyv erről a korszakról szól) társadalmilag is tagolt: a faluközösségbe nemcsak a (többfajta jogállású) székely szabadok tartoznak bele, hanem (így vagy amúgy) az ott birtokos nemesek s ott élő jobbágyaik is, s persze a jobbágytalan kisnemesek is. Ez a tagolódás érvényesül a falusi önkormányzat bizonyos funkcióinak ellátásánál is (esetleg épp az ott birtokos tekintélyesebb nemesre vár ellátásuk, hogy nagyobb társadalmi súly birtokában tehesse a rávárókat), a falu közjavaiban való részesedésben is. De nem kerülheti el a keményen szervezett és közös életét szigorú rendszabályokkal védő faluközösség az országos törvényalkotás, a széki jogszabályozás, az országos kormányzat rendelkezései és a szék intézkedései hatását sem; az 1760-as évektől kezdődőleg pedig különösen fájdalmas a határőr-katonaság igazgatási hatalmának és a székely falvak jogéletétől oly idegen határőr-jognak a behatolása a faluközösség életébe. Nem valami idillikus szabad lét tehát a székely faluközösség élete, hanem állandó kemény harc a külső „támadókkal": megvédeni a védhetőt, tudomásul venni az elkerülhetetlent, kihasználva