Századok – 1985

Történeti irodalom - Grieger Rudolf: Filipecz Johann Bischof von Wardein Diplomat der Könige Matthias un Wladislaw (Ism.: Fügedi Erik) IV/1047

TÖRTÉNETI IRODALOM 1047 mennyire megszűrte az antik - különösen filozófiai — örökséget. De több más, nagyon idó'szerű felismerést is idézhetnénk a kis könyv lapjairól. Csak sajnálni tudjuk, hogy e remekbe sikerült történelmi esszé is magával hurcol néhány történelmi tévedést, pontatlanságot és fó'ként elírást. Az avignoni pápaság nem 1415-ben szűnt meg (22.), hanem már 1377-ben. III. Polonius nevű pápa 1216-ban (29.), de máskor sem létezettt; csupán III. Honorius (Cencio Savelli). Reménytelenül sok a hiba az idegen, fó'leg a latin és görög szavak írásával, ill. fordításánál A „domini can/" (Isten kutyái) (27.) helyesen „Domini canes". A Szent Tamás-i De regimine principi'um (30.) c. mű helyes címe: . . . principum. A Lana Gilde (42.) magyarul gyapjú (fonó, szövő) céh. A florino (46.) magyarul egyszerűen forint. A Patarini-szektának (45.) megszokott alakja: patarénus. Erwgene (58.) helyesen Eriugena. VIII. Innocentet (65.) magyar szövegben Incének nevezzük. Küropaidia (79.) görögül Kürupaideia. A hermita szerzetes (71.) nyilván remete-szerzetes, míg a Sol invictíVus (Győzhetetlen Nap) (148.) egy szótaggal rövidebb, vagyis . . . invictus. Nagy András eredeti témaválasztásával, koncepciózus feldolgozásával, szellemes, sokszor aforisztikus stílusával új lehetőségeit fedezte fel a történelmi esszének. Remélhetőleg lesz folytatása, akár nála, akár más történészeknél. Bellér Béla RUDOLF GRIEGER: FILIPECZ, JOHANN BISCHOF VON WARDEIN, DIPLOMAT DER KÖNIGE MATTHIAS UND WLADISLAW (Studia Hungarica. Schriften des Ungarischen Instituts München) (Hg. v. G. Stadt- MÜLLER, H. Glassl, E. Völkl, E. Körch) 20 München 1982 FILIPEC JÂNOS VÂRADI PÜSPÖK, MÁTYÁS ÉS ULÁSZLÓ KIRÁLYOK DIPLOMATÁJA A müncheni Ungarisches Institut „Studia Hungarica" sorozatának 20. köteteként jelentette meg R. Grieger testes monográfiáját Filipic Jánosról, Mátyás és Ulászló morvái származású diplomatájáról, aki 1476-1490 között váradi püspökként és felhévizi prépostként, majd 1484-90 között kancellárként is szolgálta a királyt, igen fontos diplomáciai küldöttségeket vezetett Nápolyba (1476) Franciaországba (1487) és Milánóba. Mátyás hűséges embereként tartották számon, de 1490-ben mégis Ulászlóhoz csatlakozott, a püspök biztosította pártja számára a Fekete Sereget. Ulászló koronázása után beneficiumairól lemondva ferences barátnak ment el, és a saját maga által alapított uherské hradilte-i kolostorban halt meg 1509-ben. A magyar történet szempontjából fontos és érdekes egyéniségről van tehát szó, akit 1490-i pálfordulása miatt a történészek egy része (Bachmann csakúgy, mint Fraknói) mélységes megvetéssel kezelt, s akinek összefoglaló életrajza mindig hiányzott. A történészek vonakodása érthető. Filipecnek nem maradt irathagyatéka, másoktól értesülünk munkájáról, magatartásáról és jelleméről; talán felesleges mondani, hogy az adatok ellentmondanak egymásnak, s nemegyszer éppen a legkritikusabb időpontokban egyszerűen nincsenek. A nehézséget csak fokozza, hogy - legalábbis magyar viszonylatban - a források nagyarányú felderítését és kiadását a 19. század végén Fraknói gyorsan és hanyagul végezte el (v. ö. Nehring. Levéltári Közlemények 1972, 1976 és Ungarn-Jahrbuch 1970). Mindennek tetejében a feldolgozónak behatóan kell ismernie a magyar és a cseh történelmet, így legalább négy, de az olasz diplomáciai levelezést is ideszámítva, öt nyelven kell tudnia. Grieger kutatásai saját bevallása szerint még így is hosszú évtizedeket vettek igénybe. Akadályt jelenthetett, hogy sem magyarul, sem csehül nem tud, s bár mindkét nyelv esetében fordítók álltak rendelkezésére, az nem pótolhatta a nyelvismeretet az irodalom beható megismerésében, azért aztán az események menetének rekonstruálásában és megítélésében sokszor a régebbi német nyelvű irodalomra támaszkodott (Bachmann, ill. Palacky és Fraknói német kiadásai). Ez az irodalom a cseh viszonyokat tekintve is elavult, O. Odloïilik (The Hussite King. Bohemia In European Affairs 1440-1471. New Brunswick, N. J. 1965) és F. G. Heymann (George of Bohemia. King of Heretics,