Századok – 1985

Történeti irodalom - Mezey Ladislaus: Fragmenta Latina codium in Bibliotheca Universitatis Budapestiensis (Ism.: Csapodi Csaba) IV/1040

1042 TÖRTÉNETI IRODALOM teljes egészében latin nyelven. A „Fragmenta codicum" első kötetének első fele, amely néhány hónapja megjelent, a budapesti Egyetemi Könyvtár kódextöredékeit mutatja be, 300 darabot. Az első kötet második fele, amelynek megjelenése nemsokára várható, a budapesti Központi Szeminárium anyagát fogja tartalmazni azért, mert az ottani töredékeket hordozó könyvek az Egyetemi Könyvtár duplumpéldányaiként kerültek oda, tehát éppen úgy a 18. században föloszlatott szerzetesi, elsősorban jezsuita könyvtárak egykori anyagából valók, mint az egyetemi könyvtáriak. A „Fragmenta codicum" katalógusban az anyag közlése négy tartalmi csoportban történik: 1. bibliai, patrisztikai művek, egyházi beszédek (48 db.), 2. egyetemi és iskolai könyvek (grammatika, irodalom, logika, természetbölcselet, teológia, római jog, kánonjog, orvostudomány, építészet (65 db.), 3. liturgikus könyvek ének nélkül (95 db.), 4. liturgikus könyvek énekkel (92 db.) Tehát az egésznek majdnem kétharmada liturgikus kódextöredék, a többi egyharmad túlnyomó része is egyházi vonatkozású. Világi tartalmú töredékek mindössze 27 van az anyagban, ami azok túlnyomó kolostori eredetéből érthető. A katalógus egyes tételei közlik a töredék tartalmi és formai adatait, néha szövegüket is, a varias lectiokat, az előkerülés helyét, („über tradens" tehát az a könyv, amelyből előkerült és ennek a possessorait); ha szükséges, megfelelő jegyzeteket és irodalmat, végül a kettős provenienciát: a töredék keletkezésének és használatának országát. A keletkezési hely megállapításával kapcsolatban külön ki szeretném emelni azt a mozzanatot, amellyel Mezey László úttörő módon - egyelőre maga is csak kísérletként említi - megpróbálja a gótikus írástípusokban megkülönböztetni a speciálisan magyarországi eredetet bizonyító vonásokat. Kezdemény, amelynek folytatását várjuk. A kötet végén az indexek egész sora található: rövidítésjegyzék, bibliográfia, név- és tárgymutató, possessor-mutató, írásregiszter, proveniencia jegyzék, liturgikus táblázatok, énekek initiumjegyzéke, himnuszok jegyzéke. Végül 50 reprodukció fejezi be a kötetet a fontosabb töredékekről, a teljes olvasat melléklésével. A továbbiakban megjegyzéseink főleg a használati provenienciára megállapításokkal kapcsolatosak. Mezey László alapvetően abból indul ki, hogy az egyetemi-könyvtári anyag magyarországi szerzetesi (főleg pozsonyi és nagyszombati jezsuita) intézmények állományából származik, azért föltételezi, hogy kötésük is általában ott történt, a használatból ott kikerült kódexek lapjaiba. Kétségtelen, hogy vannak köztük olyanok is, ahol a magyarországi bekötés világosan bizonyított: a kötésből magyarországi nyomtatványok töredékei, magyar nyelvű kéziratdarabok kerültek ki, egy esetben pláne (42. sz.) Kaiser Pál pozsonyi könyvkötő két levele. A magunk részéről azonban az esetek többségében nem mernénk ilyen határozottan állást foglalni a fölhasznált kódexlapok magyarországi eredete mellett, mert a jezsuita rend a középkorban még nem állott fönn, kódexanyag tehát csak utólag, kis mennyiségben kerülhetett birtokukba, főleg nem olyan kódexek, amelyek már megértek az ipari fölhasználásra. De még az is kétségeket támaszt, hogy sokszor 15. századi, 16. század első feléből való könyvek a „liber tradens"-ek s ezek nem valószínű, hogy a 17. század végéig kötetlenül álltak volna, s csak akkor kötötték be a pozsonyi, soproni vagy nagyszombati jezsuiták. Az ő bejegyzéseik (állománybavétel) ugyanis főleg a 17. századból, sokszor annak végéről valók. De meg éppen a jezsuita rend nagy külföldi elterjedtsége és erős centralizáltsága folytán a rendházak és kollégiumok mindjárt alapításukkor könyvtárt kaptak, a Magyarországra jött rendtagok külföldről már könyvekkel jöhettek Magyarországra, mégpedig valószínűleg bekötött könyvekkel bocsátották őket útra. Óvatosságra intenek minket azok a statisztikai adatok is, amelyeket Mezey könyvéből magából meríthetünk: teljesen ismeretlen eredetűnek tünteti föl a katalógus a töredékek használatának provenienciáját 50 esetben; 53-ról azt találjuk, hogy bizonyosan külföldi, 67-ről föltételezett a magyarországi használat és csak 130-ról mondja ezt a katalógus határozottan, de még ezek közt is aránylag kis rész, 57 az olyan, amelynek készítési helyéül is Magyarországot tételezi föl. Pedig nem valószínű, hogy Magyarországon a középkorban túlnyomóan idegen országokban készített, onnan behozott kódexeket használtak volna. Az is megfontolandó, hogy a 300 tétel közt alig akad olyan eset, amikor egy kódex lapjait használták föl több kötet bekötésére. Miért használtak volna föl közel 300 különböző kódexből való lapokat pozsonyi, nagyszombati, lőcsei és más könyvkötők? Tehát valószínűbbnek tűnik, hogy az esetek többségében a 17. században, a század végén, vagy éppen a 18. században jezsuita és más szerzetesházak tulajdonába került könyveket már bekötve hozták hozzánk külföldről.