Századok – 1985

Történeti irodalom - Mezey Ladislaus: Fragmenta Latina codium in Bibliotheca Universitatis Budapestiensis (Ism.: Csapodi Csaba) IV/1040

1040 TÖRTÉNETI IRODALOM MEZE Y LADISLA US: FRAGMENTA LATINA CODICUM IN BIBLIOTHECA UNIVERSITATIS BUDAPESTINENSIS Budapest 1983. Akadémiai Kiadó. 286 1., L tábla. FRAGMENTA CODICUM IN BIBLIOTHECIS HUNGÁRIÁÉ. 1/1. Azokban az országokban, amelyekben a középkori kódexanyag tekintélyes része, ezer meg ezer kézirat megmaradt, aránylag nem sok jelentőségük van a töredékeknek, legföljebb olyanoknak, amelyek nagyon korai századokból valók, vagy pedig elveszett művek egyes részleteit tartották fönn. Más a helyzet Magyarországon, ahol a kódexek túlnyomó nagy része elpusztult a török háborúk és a reformáció következtében. Mezey László a most ismertetett könyvben úgy számítja, hogy a mai Magyarországon összesen mintegy 1200 kódexet ó'riznek, de ebből csak 160 a magyarországi eredetű. Ha még hozzávesszük ehhez azt a mintegy 6-700 darabot, amely külföldre kerülve maradt fönn, vagy pedig olyan területeken van, amelyek ma már nem tartoznak országunkhoz, akkor is csak mintegy 800-ra tehető meglevő kódexeinknek a száma, talán 1 százaléka sem az eredeti mennyiségnek. Ezért van nálunk különös jelentősége a fragmentum-kutatásnak, mert hiszen minden egyes töredék egy-egy elveszett kódexnek nemcsak emlékét - mint az adatok -, hanem kézzelfogható részletét tartotta fönn, pars pro toto. Érthető tehát, hogy a töredékgyűjtésnek és kutatásnak már hosszabb múltja van Magyarországon. Már az múlt században Knauz Nándor sok, irat-palliumként használt pergamenlapot gyűjtött össze az esztergomi prímási levéltár anyagában. (Ezeknek legnagyobb része ma a Magyar Tudományos Akadámia Könyvtárának kézirattárában van). De ő még a puszta összeszedésen kívül közelebbről nem foglalkozott valük. Csak sokkal később, már a mi századunkban vizsgált meg közülük néhány darabot Paul Lehmann és Teller Frigyes. A legnagyobb rész meghatározása későbbi korokra várt, illetve vár még ma is. Nagy jelentőségű volt azután annak, hogy - különös módon - nem a nagy budapesti gyűjtemények, hanem egyes vidéki levéltárak: Sopron, Kőszeg, Szombathely gyűjtötték össze kódextöredékeiket. De ezek közül még csak a liturgikus tárgyúaknak meghatározása történt meg két kiváló liturgia-, illetve zenetörténész, Radó Polikárp és Szigeti Kilián munkája által, akik eredményeiket több publikációban tették ismertté, s ezzel jelentős mértékben növelték a hazai liturgiatörténet forrásanyagát. Az említett levéltári töredékanyagot számunkra különösen értékessé teszi az a körülmény, hogy ezek szinte bizonyosan Magyarországon készültek, vagy legalább a középkorban itt használt kódexeknek a maradványai, hiszen az egyes egyházmegyék és városok levéltárai nyilvánvalóan a helyben elhasználódott vagy fölöslegessé vált kódexek anyagát használták föl palliumokul. Hazai provenienciájuk tehát bizonyosra vehető. A könyvtárak közül elsőként az Akadémiai Könyvtár fogott hozzá az ötvenes évektől kezdve, a rendszeres könyvkonzerváló munka során, az állományban található kódex- (és egyéb kéziratos, meg nyomtatott) töredékek összegyűjtéséhez: rendszeresen leválasztották a kódexlap-kötéseket az ősnyomtatványokról és egyéb régi könyvekről, amelyek természetesen új kötést is kaptak, illetve kiemelték a restaurált kötésekből a bennük előzékként vagy töltőanyagként használt töredékeket. Ezekből az újonnan előkerült, valamint a már régebbi idő óta őrzött (pl. Knauz-hagyaték) fragmentumokból külön töredékgyűjteményt alakítottak ki. Mindenkor gondosan ügyelve arra, hogy az egy helyről kikerült és így egymás meghatározását segítő töredékek együtt maradjanak (azonos T indexű folyószám alatt), föltüntetve annak a könyvnek, vagy egyéb eredetnek a jelzetét, ahonnan a töredék előkerült. Ugyanakkor az illető könyvbe is, amelyből előkerültek, bejegyezve a megfelelő T-jelzetet. így azután ha egy-egy töredék meghatározás után átkerült a kódexgyűjteménybe, vagy ősnyomtatvány esetén az utóbbiak közé, a töredék gyűjtemény leltárában mint törzskönyvben mindig ellenőrizhető maradt az eredet. (Itt kell még megjegyezni azt is, hogy bár az Országos Levéltár nem foglalkozik rendszeresen a kódextöredékeinek összegyűjtésével, de ami a konzerválómunka során felsza-