Századok – 1985
Történeti irodalom - Meyendorff John: The byzantine legacy in the orthodox Church (Ism.: P. Gábor Ferenc) IV/1037
TÖRTÉNETI IRODALOM 1037 Richard Prazák: A 11. századi legrégebbi magyarországi szentek legendáinak datálásához és tipológiai besorolásához címen a legendák nagyobb részét a király-legendák típusához sorolja, de ezen belül is különböző' változatokat mutat ki (a nagyobb Szt István-legenda a korábbi aszkétikus ideált vallja, a kisebb a szent és harcos ideálját stb.) A Szt. Szórád és Szt Benedek legenda régebbi, tisztára egyházi típust képvisel, a nagyobbik Szt. Gellért-legenda viszont már korai humanista vonásokat is mutat Július Sopko: A kulturális hatás és művelődés kérdései a magyar állam első évszázadaiban c. előadásában megint a magyar nyelv szláv terminológiájával bizonyítja a nagymorva hatást, külön kiemeli az igricek kérdését, szláv vonatkozásukat Mezey László elhanyagolta, és hangsúlyozza a szlovákiai provenienciájú kódexek tanúságát a nyugati keresztény kulturális befolyás mélységét illetően. Az előadások eredeti, általában rövidebb szövegével és a hozzászólásokkal a magyar történészek az ülésszakon megismerkedhettek, azokra reflektáltak is, a jelenlegi bővebb változatokról a viszonylag terjedelmes orosz és német nyelvű rezümék is adnak némi fogalmat, ezért nem volt szükség a fentinél bővebb tartalmi ismertetésre. Egy megjegyzést mégis kell tennünk. Az előszóban a szerkesztő Richard Marsina és a sorozatszerkesztő Vladimír Matula, egyébként a Vegyesbizottság csehszlovák tagozatának elnöke (Marsina a titkára) utalnak arra, hogy az ülésszakon a magyar és a szlovák álláspontok között jelentős közeledés következett be, ami valójában így volt, de ez alól kiveszik Györffy György felfogását Ezzel óhatatlanul azt a benyomást kelti az előszó, mintha Györffy György nézeteivel az ülésszakon elszigetelődött volna. Holott nem erről volt szó, hanem arról, hogy a magyar szakértők egymás között is vitatkoztak. A magyarok ugyanis nemigen szoktak nemzetközi konferenciákon egységes falanxként fellépni, mert ezeket az alkalmakat nem nemzeti csatatereknek tekintik, hanem a tudományos eszmecsere, vita színhelyeinek. Úgy gondoljuk, helyesen. Az előszó utal a vegyesbizottsági jegyzőkönyv értékelésére, amely szerint az adott kérdések megoldásához kellő tudományos felelősséggel és az eddigi eredmények kölcsönös tudomásulvételével kell hozzányúlni, amit csak helyeselni tudunk, és éppen ennek volt köszönhető az álláspontok közeledése, a jövőre, a további kutatásra és vitára jó előjelként. És azt is idézik, hogy ugyanakkor kellő érzékkel és tapintattal is kell vizsgálni a problémákat. Ebben is teljesen egyetértünk. Attól félünk azonban, hogy a magyar honfoglalásnak állandóan idézőjelek közti használata, sőt egy ízben szlovák helyesírással „honfoglalás" formájában (17. 1. 16. lábj.) nem ezt a tapintatot tükrözi. Lehet a magyar honfoglalást szláv szempontból szerencsétlenségnek tekinteni, Palacky óta ezt sokan megtették, de ez az idézőjeles - ironikus emlegetése azért nem küszöböli ki ezt a tényt a történelem menetéből Ahogy az érzékenység nyilván kölcsönös, a tapintat is legyen az. Niederhauser Emil JOHN MEIENDORF : THE BYZANTINE LEGACY IN THE ORTHODOX CHURCH Crestwood, New York, St. Vladimir's Seminary Press, 1982, 268.1. A BIZÁNCI ÖRÖKSÉG AZ ORTODOX EGYHÁZBAN A szerző az egyháztörténet és a patrisztika neves tanára a St. Vladimír Ortodox Teológiai Szemináriumban (Crestwood, N. Y., USA), az orosz történelemben is szerepet játszó balti bárók leszármazottja. 1926-ban született Neuillyben, tanulmányait a párizsi St. Serge Ortodox Teológiai Intézetben és a Sorbonne irodalom-történelem szakán végezte. 1959-ben került Amerikába, hogy a washintoni Dumbarton Oaks Center for Byzantine Studies és több más egyetem professzoraként bizánci történelmet és teológiát adjon elő. Később a hasonló származású A. Schmemannal együtt sokat tett azért, hogy a St. Vladimir-szeminárium kiváló teológiai főiskolává fejlődjék. Történeti-ideológiai 10 Századok 1985/4
