Századok – 1985

Történeti irodalom - Slovenský l’ud po rozpade Vel’komoravskej ríše (Ism. Niederhauser Emil) IV/1036

TÖRTÉNETI IRODALOM SLOVENSKY L'UD PO ROZPADE VEL'KOMORAVSKEJ RͧE. Bratislava, 1984, 1191. Historické stúdie XXVIII A SZLOVÁK NÉP A NAGYMORVA BIRODALOM FELBOMLÁSA UTÁN A Richard Marsina szerkesztésében megjelent kötet a Magyar-Csehszlovák Történész Vegyesbizottság 1981 őszén Veszprém megyében tartott ülésszakának szlovák és cseh előadásait tartalmazza, átdolgozott (nagyon erősen átdolgozott) formában. Peter Ratkos: A szlovák település kontinuitása a 9-11. században c. előadásában Karácsonyi János, Iványi Béla, illetve Györffy György nézeteivel vitázva igyekszik bizonyítani a nagymorva birodalom bukása utáni korszakban a szláv település kontinuus voltát. Anonymust Ratkos is szépirodalmi munkának tekinti, amely a tárgyalt korszak etnikai viszonyaira nem ad megbízható ismereteket. Ebben a vonatkozásban persze nem Györffyvel kellene vitáznia, hanem más történészekkel, akik Anonymust betű szerint szokták elfogadni. Igaz, nem is erről vitatkozik Györffyvel, hanem pl. a megyei szervezetre vonatkozólag Anonymusból is levont következtetéseivel, erre vonatkozólag viszont Anonymust el lehet fogadni. Ratkoií éppen következetlenségét veti Györffy szemére, hogy Anonymust maga is regényes történet szerzőjének tartja, mégis következtet belőle a 9—10. századra. De hiszen Peter RatkoS is nyilván jól tudja, hogy középkori irodalmi alkotások is források, csak éppen nem arra vonatkozólag, ami a tárgyuk. A mai magyar felfogás szerint a szlovák etnikum csak később, a 14-15. századra alakult ki a szláv telepekből. Ezt a kötet előszava is megállapítja, de vitatkozni lehet a Razvityie etnyicseszkovo szamoszoznanyija szlavjanszkih narodov v epohu rannyevo szrednyevekovja c., Moszkvában 1982-ben megjelet kötet szerzőivel és szerkesztőivel is, akik a szlovák (és szlovén) etnikai öntudat kialakulását nem tárgyalják ebben a kötetben, inert ők is későbbi korszakokra datálják. Végeredményben RatkoS is erre utal a korábbi slovenin - Slovene etnonym idézéséveL Ezt a témát folytatja Richard Marsina, aki Szlovákia 11-13. századi betelepítésének menetét vázolja fel, elsőrendűen az általa korábban mintaszerűen kiadott, szlovákiai vonatkozású okleveles anyag alapján. Joggal hivatkozik arra, hogy az okleveles megjelenés nem bizonyít a település akkori alapítása mellett (hacsak nem kifejezetten arról van szó), hanem régi település meglétére utal. Ezt a módszertani elvet persze ugyanúgy lehet vonatkoztatni a pozsonyi német polgárság meglétére, ahol Marsina kiemeli, hogy csak 13. századi okleveles anyagban szerepelnek. Úgy látja, hogy a mai Szlovákia területe egészében, kivéve a magas hegyvidéket, szlovákok által megtelepített terület volt, amelybe a jelzett időszakban kezdett behatolni a magyar elem, északra eltolva a nyelvi határt. Ali. századra a Pozsony-Szered-Nyitra-Léva-Losonc-Rimaszombat-Pelsőc-Tőketerebes vonallal lehet meghúzni a magyarok behatolásának északi határát. A német (szász) telepítés mérvét eléggé csekélynek tartja. Vincent Sedlák: Nem magyar hatások a magyar állam kezdeteinél címen elsősorban a nagymorva állam szervezetének, berendezkedésének a hatását mutatja ki, a jobbagio kifejezést, annak eubagio változata révén pedig a kelta nyelvből magyarázza. A magyar társadalom 955 után kezdődő európaizálódásának ismérvét látja a szolgagyőr intézményben, amely csak a nyugati megyékben található meg. Erősen hangsúlyozza a társadalmi és állami terminológia szláv elemeit. Alexander Ruttkay az utóbbi két-három évtized szlovák régészeti kutatásainak az eredményeit foglalja össze, ezek kétségtelenné tették a szlovák terület legnagyobb részének lakott voltát a magyar állam kialakulásának idején, azokon a területeken is, amelyeket a régebbi magyar történetírás lakatlannak tekintett.