Századok – 1985

Közlemények - Péter Katalin: A bibliaolvasás mindenkinek szóló programja Magyarországon a 16. század második felében IV/1006

BIBLIAOLVASÁS MAGYARORSZÁGON A 16. SZÁZADBAN 1017 Luther tehát a bibliaolvasás mindenkinek szóló programját nem egyszerűen elejtette, hanem a látható egyház, a hívek és a lelkipásztorok viszonyáról dolgozott ki olyan tanítást, amiben a biblia és az egyén személyes kapcsolatának nincs helye. Kálvin pedig sok mindenben Luthertől eltérően tanít, de a látható egyházról ugyanezt állította. A prédikátorok igehirdetésének hallgatása nélkül szerinte nem lehet eljutni az üdvösséghez. Az ő nézeteinél idéztem már. így írta: aki nem hallgatja a lelkipásztorokat, az „megveti Jézus Krisztust, és elválasztja magát a hívők gyülekezetétől". * Ezek szerint sem a lutheri, sem a kálvini tanok alapján létrejött egyházak nem állítják a bibliaolvasás kötelességét a hívek elé. Az olvasás jogát viszont nem tagadják ugyan, de az üdvösség elnyeréséhez az egyéni bibliaolvasáson keresztül, a papság közvetítése nélkül, egyik protestáns felekezet sem enged utat. A reformáció kulturális hatásáról hagyományosan hangoztatott alaptétel egyik része tehát valóban nem igaz. A protestáns egyházak lényéhez nem tartozott hozzá az, hogy a híveket a biblia olvasására képessé tegyék. Elhamarkodott, sőt tudománytalan eljárás azonban a magyarázattal együtt magát a jelenséget is tagadni. Mert annak a megállapításnak az alapján, hogy a protestantizmus lényegéhez a 16. században nem tartozott hozzá a hívek bibliaolvasása, csak a tétel érvelése esett el. Vagyis: ha nem a biblia olvastatása útján, valamilyen más okból tartalmazhatott a protestantizmus a művelődésre ható lendítőerőt. A magyarországi protestánsok kulturális szerepe bizonyosan ilyen következtetést sugall. * A magyarországi helyzet bemutatása előtt le kell azonban szögeznem munkám néhány hiányosságát. Az első az, hogy nem végeztem el a szomszédainkkal való összehasonlítást. Ez azért maradt el, mert a környező országok 16. századi bibliái és a velük kapcsolatos források itthon gyakorlatilag hozzáférhetetlenek. A magyarországi állapotok sajátságait keresve tehát csak az eredeti lutheránus, illetve az első kálvinista egyházak gyakorlatát vettem figyelembe. A Magyarország körül élő protestantizmus viszonyait ilyen szempontból nem ismerem. Továbbá: a bibliaolvasást tekintve Magyarországon a legfeltűnőbbnek voltaképpen azt kellene tartani, hogy bár sok, különböző nyelven beszélő nép hazája volt, a teljes biblia a reformáció századában csak magyarul jelent meg. A nem magyar népek bibliaolvasási problémáival mégsem tudok foglalkozni. Csak jelzem, hogy e különösség érvényét több, szinte mellékesnek ható körülmény csökkenti. Töredék bibliafordításokat például nem az itt élő népek arányának megfelelően adtak ki. így igen sok készült románul, tehát annak a népnek, amelynek Magyarországon alig is volt értelmisége. Elsősorban a havasalföldi származású Coresi diakónus részint fordítói, részint kiadói tevékenysége nyomán jelent meg a legtöbb, így a Négy Evangélium 1561-i gyönyörűen nyomott, jól olvasható, tisztán román pél-