Századok – 1985
Közlemények - Péter Katalin: A bibliaolvasás mindenkinek szóló programja Magyarországon a 16. század második felében IV/1006
1014 PÉTER KATALIN Luthertől kezdenek új szertartásokra vonatkozó előírásokat sürgetni, tőle várják valami zsinat összehívását, mert a bibliamagyarázat szabadságából és a hívek korlátlan jogaiból csak káosz keletkezett.3 3 Az első reformátor azonban hosszú ideig elzárkózik. Még 1524-ben is így utasítja vissza a tanítások szabályozásának gondolatát: a gyülekezetek „utánozzák egymást szabadon vagy gyakorolják a saját szokásaikat, csak a lélek egységét őrizzék meg a hitben és az igében, akármekkora lesz is a testben és a világ dolgaiban a különbözőség és a változatosság".3 4 A világ azonban nem ilyen szabadon szerveződő vagy nem szerveződő egyházakhoz van szokva, és közbelép a hatalom. A szász választófejedelem, aki már kihirdette a reformációt a maga birtokain, megszerzi az emberi szemmel ellenőrizhető, laikusok számára is érthető normákat. Melanchtonnal fogalmaztatja meg, de Luthernek kell előszót írnia, vagyis mintegy az ő nevével szentesítik az előírásokat.3 5 És az első reformátor, aki nemrégen még amellett szállt síkra, hogy a hívek saját joga a papok tanítását megítélni, most azt magyarázza, hogy miért indokolt a gyülekezetek életének és tanításának hatósági ellenőrzése. Az új normák ugyanis a választófejedelem által kiküldött vizitátorok kézikönyvéül szolgálnak. Ennek alapján kell eldönteniük, hogy Szászországban és a csatolt területeken valóban nem a pápaság tanait valló egyház létezik-e. Az első egyházlátogatáson 1528-29-ben aztán egy ideig maga Luther is kénytelen részt venni. Ettől kezdve pedig megszűnik az egyházszervezéstől való húzódozása, mert megrázó tapasztalatokat szerez. Az egyik barátjának írja: „mindenütt a legnyomorúságosabb az egyházak arculata. A parasztoknak semmit nem tanítanak, semmit nem tudnak, semmit nem prédikálnak, semmit nem cselekednek, ha csak azt nem, hogy visszaélnek a szabadsággal, és nem tesznek vallást a hitükről, nem élnek sákramentumokkal, mintha a vallás minden alól felszabadította volna őket."3 6 Luthert ez az első vizitáció tette tudatos egyházszervezővé.3 7 Ezután kezd hozzá a káté írásához, egyben ezután dolgozza ki az egyház, a papság és a hívők viszonyáról a protestantizmusra általában jellemző tanításokat. 1529-től pontosan azt tanítja, amit a másik nagy egyházszervező, Kálvin majd át tud venni tőle. Kálvinnál hiányzott az első, erasmista szakasz, mert ő - nagy prófétai elhivatottsággal — egyenesen egyházszervezőként lépett fel.3 8 Ezért volt az első összehasonlítás ellentéte: Kálvin rögtön a biblia egyedül hivatott magyarázójának tekintette magát, Luther a bibliamagyarázás általános jogát hirdette. Az 1529 után működő Luther és a 3 3 Thiele, Eduard-Brenner, Oskar előszava az 1528-i vizitációs utasításhoz. WA XXVI. 175. skk. 34 WA XXVI. 175. 3 5 Uo. 175. skk. 36 WA, Briefe V: 501. 37 A parasztháború tapasztalatait hagyományosan említeni szokták ebben az összefüggésben, akármilyen részletesen írják is le a reformáció kihirdetése után új általános normák nélkül élő gyülekezetek elesettségét. Ld. Lőwenich i. m. 293. skk. 38 Kettejük eltérő magatartását az egyházszervezéssel kapcsolatban is elemzi: Ganoczy, Alexandre: Le jeune Calvin. Genèse et évolution de sa vocation réformatrice. Wiesbaden, 1966. 271. skk.
