Századok – 1985
Közlemények - Péter Katalin: A bibliaolvasás mindenkinek szóló programja Magyarországon a 16. század második felében IV/1006
1010 PÉTER KATALIN ket".1 4 Magához hasonló státusúakkal szemben vitázva fejti ki ezek szerint a saját „egészséges" tanait. Végül kicsit bonyolultabb összefüggésre utal, de a káték használatának okát a legvilágosabban a genfi rendtartás határozza meg.1 5 A felnőttekkel szemben követendő egyházpolitikáról ezt írja: „Minthogy a pápaság zűrzavara idején sokakat nem tanítottak gyermekkorukban, úgyannyira, hogy férfiakká és nőkké felnőtten sem tudják, mi a kereszténység, elhatároztuk, hogy évente történjék meg a házak meglátogatása, kikérdezendő mindenkit a maga hitéről, avégre, hogy senki ne vegyen úrvacsorát megváltása fundamentumának ismerete nélkül." Mivel a szövegben egyébként a kereszténységre való gyermekkori tanítás a káté oktatásával azonos, az egyházi szabályzat értelemszerűen azt rendeli el, hogy évente mindenkit katekizáljanak meg. Kálvinnál tehát világosan kiderül: a káté használatának a korai protestáns egyházszervezés nehézségeivel magyarázható praktikus oka van. Mert a római katolicizmus kebelében felnőtt hívőkből kell az új tanítást valló egyház gyülekezetét létrehozni, tehát ennek a tagjait valamilyen módon a pápásoktól megkülönböztetni. Márpedig ez az eljárás az új hittételek rövid és lényegre törő összefoglalása nélkül elképzelhetetlen, mert senkitől nem várható el, hogy pontosan az új egyház teológiájának megfelelő tanítások rendszerét dolgozza ki önállóan. Kálvin nem csinált belőle titkot, hiszen így írt: nemcsak a pápaság viszonyai között felnőttek jelentenek veszélyt, de a „saját ölünkből kibújtak", vagyis az ő tételeitől eltérő teológiát hirdető lelkipásztotok ellen is fel kell lépnie. Ezekről pedig nem azt mondja, hogy a bibliával ellentétes forrásokat használnak, hanem szerinte a Szentírást forgatják ki. A biblia ismerete vagy az olvasása tehát nem tehet Kálvin követőjévé senkit. Tanításainak a kátéban, esetleg az Institutioban megfogalmazott tömör összefoglalását kell vallani ahhoz, hogy bárki is az általa szervezett egyház igazi lelkipásztora, illetve lüve legyen. És ebben a vonatkozásban csak emlékeztetek arra, a reformáció tárgyalásánál rendszerint mellőzött tényre, hogy mióta a Missale Romanum létezik, a hitújítás idején tehát már évszázadok óta, anyanyelven is olvassák az evangéliumot a mise indításánál. A prédikációt pedig ugyancsak régóta nem latinul tartják, hanem éppen úgy anyanyelven hangzik el, mint az a bibliai hely, amire az egész szentbeszédet felépítik.16 Csak figyelni kellett a katolikus templomokban ahhoz, hogy még az is megismerje a biblia szövegét, aki esetleg a mise során latinul elhangzó szövegeket nem értette. Ilyen összefüggésben érthető, hogy Kálvin a puszta bibliaolvasást egyenesen haszontalannak minősíti. Ez az 1542-i genfi kátéban van leírva. Eszerint nem elég kinek-kinek a maga házában olvasnia a bibliát, mert Jézus Krisztus azt a rendet szabta, hogy a közös tanítás nem kettőnek és nem háromnak szól, hanem az egyházban mindenki előtt kell hirdetni. A lelkészek szájából hallgassa mindenki alázatosan az Ur tanítását. Aki pedig nem hallgatja a lelkipásztorokat, az Jézus Krisztust veti meg és elválasztja magát a hívők gyülekezetétől.1 7 14 Calvinus i. m. 17. 15 Ref. Bekenntnis, 60. 16Stein, Rudolf: Laienbewegungen im Mittelalter. Studien zur Theologie V. Berlin, 1928. 175. skk. 17 Ref. Bekenntnis, 30.
