Századok – 1985
Közlemények - Péter Katalin: A bibliaolvasás mindenkinek szóló programja Magyarországon a 16. század második felében IV/1006
1008 PÉTER KATALIN Emellett a másik nagy egyházszervező tevékenységének forrásadottságai is jobbak, mint az első reformátornál. Az analógiát tekintve a legfontosabbnak azt tartom, hogy mindketten egyházszervezők. Egyházszervezőnek pedig utólagos és laikus értelmezés szerint nevezem a nagy reformátorokat, hiszen saját felfogásuk értelmében nem új egyházakat hoztak létre, hanem Luther is, Kálvin is az egyetlen egyetemes, vagyis katolikus egyház eredeti lényegét állította helyre. A láthatatlan, illetve látható egyház teológiai problémájába azonban nem megyek bele. Csak a látható egyházról írok, és új egyházon mindig az előző dogmarendszerektől eltérő alapokon létrehozott egyházi szervezetet értem. Az analógia értelmében, a bibliaolvasás mindenkinek szóló programját kutató szempontok szerint, a két nagy egyházszervezőnél mutatkozó legfeltűnőbb különbségből kell kiindulni, abból nevezetesen, hogy Kálvin maga a Bibliát le sem fordította, míg Luther mindjárt működése kezdetén hozzálátott a bibliafordításhoz. Kálvin nem fordította le a bibliát, de megtették helyette mások, lehetne állítani, ha ez az állítás ebben a gondolatmenetben jelentene valamit. Úgy tűnik azonban, nem különösebben jelentős a két reformátor eltérő attitűdje szempontjából. Az első francia bibliafordítás ugyan tényleg jóval Kálvin előtt, 1478-ban jelent meg,8 azután 1510-től sorozatosan kerültek ki a nyomdákból. 1521-től pedig sok közöttük az illusztrált, tehát kifejezetten a kevésbé művelteknek való, végül 1540-től kezdve gyakorlatilag megszűnik a francia bibliák fólia-mérete, és kézre eső, jól kezelhető kis könyvek formájában kerülnek piacra. Párizsban egyébként éppen úgy adnak ki ilyeneket, mint Genfben. Luther azonban az anyanyelvű biblia hozzáférhetőségét tekintve semmivel nem működött Kálvinnál hátrányosabb viszonyok között, mert németül a biblia nemcsak előbb jelent meg a franciánál, de több volt belőle Luther 1522-ben kezdett fordítása előtt, mint bármely más nép nyelvén. Már az ősnyomtatványok között 15 német bibliát tartanak számon, szemben az egyetlen francia, illetve két cseh és egy olasz kiadással. Hozzájön ehhez az a tény, hogy a legtöbb Biblia Pauperum ugyancsak Németországban került a templomokba.9 A modernebb, részben illusztrált vagy fóliánál kisebb alakú német bibliakiadásokat pedig Luther fellépése előtt szinte lehetetlen számba venni. Pusztán az önálló német fordításokat figyelembe véve megállapítandó, hogy az övé a tizennyolcadik volt. Luther tehát az anyanyelvű bibliával sokkal jobban ellátott állapotok közepette látta szükségesnek a bibliafordítást, mint amilyenek között Kálvin ezt a munkát nem hajtotta végre. Továbbá feltűnő, hogy Kálvin a bibliaolvasás mindenkinek szóló programját soha nem hirdette meg. Az ő álláspontja kezdettől az, aminek talán a legélesebb megfogalmazását a Pentateuch gigantikus méretű 1558-i kiadásában találtam. Itt így írja: egyesek „büdös csüfolódásaikkal. .. kérkednek, és semmi sem természetesebb számukra annál a tételnél, miszerint a hit szabad, úgy hogy az írást. .. lehet mint a taknyot . . . csavargatva magyarázni".10 Kálvinnál tehát a biblia helyes magyarázata a lényeges. Nagyon 8 A bibliakiadásokról itt és alább a British Museum katalógusa alapján tájékozódtam. 5 Gesamtkatalog der Wiegendrucke I-VIII/1. Berlin 1925-1940. Németek: 4295-4309.; francia: 4310; Biblia Pauperum: 4325-4327; 1462-1463. >0 CaIvinus, Johannes: Commentarii in libros Veteri Testamenti. Genevae, 1558. 15.
