Századok – 1985
Közlemények - Engel Pál: Ung megye településviszonyai és népessége a Zsigmond-korban IV/941
994 F.NGEL PÁL A síksági zónákban tehát 100 portának 1398-ban átlagban 138 jobbágy család felel meg, és nagyjából ugyanezt az eredményt kapjuk akkor is, ha a számítást a megye végsummáján végezzük el: 3808 = 1,37 2805-30 azaz 100 portára ebben az esetben 137 jobbágy esik. Az eltérés fő oka bizonyára a porta fogalmának határozatlan volta. A kamara haszna szedése ugyanis — még Károly Róbert rendeleteire visszamenően — nem a háztartásokon, azaz „házakon" vagy „füstökön" alapult, hanem a „kapuk" {porta) számán. A teljes adó egy olyan kapu után volt lerovandó, „amelyen egy szénával vagy gabonával megrakott szekér ki- és bejárhat".21 4 Zsigmondnak 141 l-ben (vagy valamivel előbb) e tárgyban hozott rendelete ezen kívül lehetővé tette, hogy a dikátorok az „egész portán" kívül „fél portákat,, is számításba vegyenek, és az ilyen „kis kapu vagy verőce" után a teljes adónak csak a fele volt fizetendő21 5 A „kapu" fogalma tehát nem volt egyértelműen meghatározva, és az adószedők, valamint a földesurak számára csak nagyon általános útmutatóul szolgált. Hogy a gyakorlatban miképpen alkalmazták, arra nincsenek értesülések. Az ungi példából mindenesetre az tűnik ki, hogy a porta annál kevésbé esett egybe a jobbágyháztartással, minél sűrűbben lakott vidékről volt szó. A megye legnépesebb táján (I.zóna), mint láttuk, 100 portára 145 háztartás esett, a kevésbé népes északi (II.) zónában már csak 123, míg a keleti (III.) zónában 108. és a gyepüelvén 85, e két vidéken tehát porta és jobbágytelek már azonosnak vehető. Mindebből valószínű, hogy a porta helyenként eltérő számítása végső fokon a telekaprózódással függött össze, de hogy pontosan hogyan, az ma már megállapíthatatlan. Halvány jelek arra utalnak, hogy az adószedők működését a korrupció sem hagyta érintetlenül. Mivel a porta fogalma nem volt szabatos, a dikátoroknak bőven volt rá lehetőségük, hogy elnézőek legyenek ott, ahol az ésszerűség ezt diktálta. Ung megyében erre elsősorban Pálóci Mátyus birtokain volt okuk, aki nemcsak országbíró, hanem egyben a megye főispánja is volt ekkor.21 6 Érdemes megnézni, hogyan alakult a portaszám ezekben a falvakban 1398-hoz képest: Helység Jobbágy Porta neiyseg 1398 1427 Pálóc 85 37 Szenna 42 17 Solymos 20 18 Csáb rád 5 2 összesen 152 74 114 1342: DRH 110. 21 s DRH 233. 216 Fó'ispánságára Engel Pál: Királyi hatalom és arisztokrácia viszonya a Zsigmond-korban. Bp. 1977. 189.
