Századok – 1984
ELMÉLET ÉS MÓDSZERTAN - Sándor Pál: Az anekdotázó Deák Ferencről 1215
1246 SÁNDOR PÁL hogy „duzzadt nyakú tyúkjait még a nemes kisasszonyok is megirigyelhetnék". Az egyetlen baj - panaszolta —, „hogy kevés jérce bújik ki az ültetésből!" Deák mosolyogva penderített bajszán, és így szólt az öntelt gazdához: „— Az is baj! Megtanítalak, bátyám, arra a fortélyra - akár mindjárt -, hogy vagy mind kakas, vagy mind jérce bújik ki a fészek aljából! - Csak nem? " - kérdezte várakozással telve a kérkedő gazda. Deák válasza így hangzott: „— Tétess a kotlós alá mindig csak egy tojást."*6 így lett a megtréfált logika áldozata az öntelt gazda. A füllentő leleplezését, elmés kioktatását fejezi ki — kerülő úton — a következő abszurd gondolat alkalmazása egy párbeszédben. Ehhez — előzményként — tudnunk kell. Deák, mint kortársai feljegyezték, nem szeretett vágtató lovakkal „eszeveszett" gyorsasággal utazni szekéren vagy kocsin. Ettől a szokásától — így mondja az írásos szöveg —, csak egy ízben tért el, amikor gyorsan száguldó lovakkal utazott Dőry Jánossal.* Erről a jelenetről eszünkbe jut egy másik jellemző anekdota, amely szintén a gyorsan száguldó lovasszekér epizódját örökíti meg szövegében, azzal az eltéréssel, hogy abban Dőry János neve helyett Inkey Jánosé szerepel. De feltűnő, hogy egy Inkey nevet a jelen szöveg is tartalmaz, és, hogy ez a név a most és a majd később idézendő szövegben is egyaránt negatív felhangú. (Felidéződhet az Inkey Karolina-eset.) Ezért közelesik a feltevés: az alábbi szöveg valamilyen összefüggésben kell, hogy legyen azzal a másikkal, amelyet majd később adunk elő. Akkor majd visszatérünk a jelen szöveg hitelességének vizsgálatára. Ez minden esetre egy Inkey fiúról** szól, aki, hogy „magát érdekesebbé tegye", így szólt: „— Az még semmi, ahogy urambátyám jött. De én olyan gyorsan jöttem ezt a két mérföldet,*** hogy egy félóra nem sok, de nem telt bele. — Az még nem sok, kedves öcsém, ahogy te jöttél — vágott bele az öreg úr, ki kivált fiatal embereknél nem szerette a hazug mondásokat -, hanem mi olyan sebesen jöttünk Jánossal, hogy csak öt perc múlva ért utánunk a lovak árnyéka." Ami éppen olyan nevetséges gondolat, mint amilyen hazug az Inkey fiú állítása. Az „öreg úr" kijelentésének hatását a szöveg így rögzíti: „Az Inkey gyerek elpirult, és soha többé nem dicsekedett."8 7 A tréfa „lelke" — láttuk - a kétértelműség. Ilyenkor a gondolat megfogalmazásának módja teszi lehetővé a tréfát, valamely szándék szolgálatában, hogy a szándékot kifejező vélemény a tréfa burkolatában kikerülje, vagy megszelídítse a kritikát. Egy másik ilyen tréfás szöveg Deák egy tanulságos reflexiója Széchenyi István kijelentésére, aki egy alkalommal ezt mondja: „— Azt se tudom, hol a fejem." Erre Deák a következőt válaszolja: „— Nem nehéz megtalálni a fejét annak, akinek, mint az öné, mindig a helyén áll."88 Széchenyi kijelentésében a hangsúly átvitt értelmű: sokirányú elfoglaltságára és teendőire utal. Deák ezt az értelmezést félrecsúsztatja: fizikai értelmet kölcsönöz az átvittnek, s ettől válik mondása tréfássá. Csakhogy ennek burkolatában valami komolyra céloz. Vizsgáljuk meg, miről is van szó. "Kaszinózó táblabírák: i. m. 2. k. 126-127. *Dó'ry János valószínűleg a Zala megyei Dó'ry Imre ivadéka. ** Inkey János királyi kamarás, Zala megyei birtokos egyik fia. ***1 magyar mérföld = 8354 méter. 8 'Reminiszcenciák Deák Ferencró'l. Beszéli Dó'ry János, PH. 1881. 260. sz. Lásd -.Mikszáth·. Anekdoták, l.k. 65-66. 8 8 AMAK-1957, 205.
