Századok – 1984
ELMÉLET ÉS MÓDSZERTAN - Sándor Pál: Az anekdotázó Deák Ferencről 1215
1236 SÁNDOR PÁL legel az Inkey gulyája / A kisasszony maga sétál utána."6 1 A leánykérés „a híres pallini szüretek" alkalmával történt, az idézett levél megírása előtt. Mivel abban Deák „két esztendei önkéntes távollét"-ről ír, az esemény valószínű időpontját az 1824-i esztendőre tehetjük. Deák azonban ,.kosarat kapott." Ennek oka — íija Ferenczi —, hogy „állásánál fogva nem volt a leányka hozzávaló". A Deák-család vagyonilag és társadalmi rangban sem vetekedhetett az Inkeyvel, amellett, hogy a jövedelem nélküli tiszteletbeli alügyészi állás - amelyet Deák ekkor betöltött —, sem jelentett jelentékeny és előkelő társadalmi pozíciót. Emellett személyi motívumok is erősen közrejátszottak a „kikosarazásban." „Ennek okául azt említik - szól a biográfus további tájékoztatása —, hogy társai évődtek a leánnyal Deák testessége miatt, meg hogy a külsőségekre keveset adva, mohón eszik, s pecsétet is ejt ruháján."6 2 A fiatal Deák tehát nem sajátította el az előkelő nemesi körök viselkedési modorát, amellett, hogy a hódítás képességét is nélkülözte testessége, ,lomhasága" és darabos mozgása miatt. A leány később zalabéri Horváth Eduárdhoz ment nőül.6 3 A fentiek ismeretében feleletet kapunk arra a további kérdésünkre is, hogy van-e valóságtartalma a közölt anekdoták lefordított értelmének. Úgy véljük: kétségtelenül! Hiszen a tréfa leplébe bujtatott későbbi szövegek értelmezéséből kiolvastuk azon lelki, illetve érzelmi reakciók nyomait, amelyek a leánykérés és az elutasítás tényleges élményére vezethetők vissza. Az állandóan lappangó érzelmi bizonytalanságot, egy korábbi személyes sérelem és csalódottság emléknyomait, a képesség hiányát a hódításra. Az ebből a negatív élményből fakadó érzelmi reakciók kerültek azután az érzelmeket megfegyelmező intellektus cenzori működésének hatalma alá a közölt levélrészletben. Ebben az — eredendően megszemélyesült — érzelmi akció már személytelenné válik: eszményesül. A szeretett leány személye „álmodott eszmény, ideál", kinek lénye ilyen értelemben nem, csak a férfi „agyvelejé"-ben létezik. Következésképpen, a ráció, a „hideg meggondolás" képes arra, hogy a szív sajgó fájdalmát „lecsillapít"-va, egyúttal ésszerű felismerést és választ is adjon „az újra felzúduló indulat" legyőzéséhez. Ez a válasz pedig jellemző: a ráció nem engedheti meg, „hogy a szív ezen játéka egy egész élet boldogságát" tegye egyetlen kockára. íme: a nagy hajlam és az egyéni képesség jellegzetes példája arról, miként tudja Deák, már igen fiatalon, fegyelmezni érzelmeit, és az értelem fegyverét 61 Ε hosszú „utóéletű" strófa szövegére az azóta elhunyt Vörös Antal kedves kollegám hívta fel figyelmemet. 6 2 Ferenczi: i. m. 1. k. 66. 63 A hitelesség kedvéért meg kell jegyeznünk, hogy a feleségül kért leány személyét ma sem tudjuk egyértelműen megállapítani. Az bizonyos, hogy a gazdag és előkelő' Inkey-család egy leánytagjáról volt szó, és hogy ez a leány nem lehetett Inkey Szidónia, vagyis Kázmér leánya, miként ezt Ferenczi, bizonyára tévedésből, írja. Lásd: i. m. 1. k. 66. Szidónia és Kázmér ugyanis testvérek voltak, s mindketten Inkey Boldizsár harmadik házasságának leszármazottai. Kázmér 1818-ban, Szidónia pedig 1820-ban született, Inkey János és Majthényi Erzsébet gyermekeiként. Szidónia tehát 1824-ben csak négy esztendős volt. Ellenben Karolina, aki Inkey Boldizsár Ferenc nevű fiának - az 1811/12. évi országgyűlésre delegált követnek - egyetlen leánya volt, 1824 körül 14-16 éves lehetett. Így felettébb valószínű, hogy ő a kérdéses leány. Az is biztos, hogy apja (Ferenc) halálakor, 1836-ban, már zalabéri Horváth Eduárd felesége. Mindezekre lásd: Zala Megyei Levéltár, a Nemesi összeírások közt a Generációs összeírásokat, az 1790, 1828, 1847. évekből, valamint:IV. Közgyűlési Iratok 1837, N. 157. Továbbá: Magyar nemeztiségi zsebkönyv. Budapest, 1905. második rész 1. k. 289—291. Az adatokról Simonffy Emil, a Levéltár igazgatója, valamint Kapiller Imre levéltáros volt szíves tájékoztatni. Szívességüket ezúton köszönöm meg.
