Századok – 1984

TÖRTÉNETI IRODALOM - Radev; Sztojan: Ungarija i Georgi Dimitrov (Ism.: Niederhauser Emil) 884

885 TÖRTÉNETI IRODALOM évtizedekre hozzájárult a kommunista pártok politikai irányvonalának meghatározásához. Születésének kerek évfordulója méltán fordítja ismét feléje a figyelmet. Ebbe a sorba tartozik Sztojan Radevnek, a bolgár-magyar kapcsolatok fáradhatatlan és invenciózus búvárlójának ez a könyve is. A könyv három részre tagolódik. Az első magyar politikusok, tudósok és írók, költők személyes visszaemlékezéseit közli, néhány, mint Fodor Józsefé és Barabás Tiboré, vagy Illyés Gyula és Lányi Sarolta verse, Vass Henrik írása vagy a Társadalmi Szemle vezércikke magyar nyelven már megjelent, de Kádár János, Kállai Gyula, Nemes Dezső, Apró Klára, Péter László, Hamburger László, Katz Lipót emlékezései, vagy az 1947-ben Bulgáriában vasútépítésen dolgozó egykori magyar fiatalok visszaemlékezései pontosan Radev felkérésére, ennek a kötetnek a számára íródtak. Részben Dimitrov politikai arcélét, történelmi jelentőségét hangsúlyozzák, de jórészt a személyiség e gyéni, feledhetetlen varázsát is felidézik. Már ebben a részben nyilvánvaló, hogy Dimitrov magyarországi hatását, életművének ismeretét a lipcsei pertől a szocialista Bulgária miniszterelnöki méltóságáig kísérik figyelemmel, egyedül a szerző említi bevezetőjében Dimitrov 1911. évi budapesti látogatását. A központi kérdés mindegyik írás számára a népfront, az ezzel kapcsolatos fejlemények általában, Magyarországon pedig különösen. A magyarországi hatás kérdését járja körül a második részben a szerző „Georgi Dimitrov és a magyar közvélemény" c. összefoglalójában is. Függelékben Dimitrov három rövid megnyilvánulását közli, ezekben Magyarország 1848-as szerepével és az 1948-ban kötött barátsági szerződés jelentőségével foglalkozik. Nem kétséges, hogy az 191 l-es látogatás (a bolgár szakszervezetek képviseletében) csak epizodikus volt, s az 1923-as felkelésben játszott szerepe sem vált széles körökben ismertté az ellenforradalmi Magyarországon, így a lipcsei per és a népfront azok a problémakörök, amelyek köré Dimitrov magyarországi hatása összpontosul, beleértve ebbe természetesen a felszabadulás utáni népi demokratikus fejlődést is. Ez a magyarázata annak, hogy a könyv második részében, amely az egésznek mintegy harmadát teszi ki, Radev a magyar népfront fejlődését tekinti át az 1930-as évek elejétó'L Széles körű forrásanyagot megmozgatva a bolgár olvasó számára egészében világos képet ad a Hazafias Népfront előzményeiről, a mozgalom kibontakozásáról. Röviden, de érdemben majd minden lényeges kérdést felvet. Persze, a részletek vonatkozásában adódik néhány kritikai megjegyzés. Radev a mai magyar történetírásnak ahhoz a felfogásához csatlakozik, amely a Horthy-korszakot egészében fasisztának tekinti. Csakhogy még ebben az esetben sem lehet azt mondani, hogy Darányi ott folytatta az ország fasizálását, ahol Gömbös abbahagyta, és a hintapolitikát folytató Kállayt is szokatlan diktátornak nevezni à la Antonescu. Trianonnal és a revízióval kapcsolatban Radev annyit mond, hogy Magyarország a szomszédos országoktól akart területet elvenni (s hogy a második bécsi döntés után Észak-Erdélyben egy millió román, Dél-Erdélyben 400 000 magyar maradt, Hitler divide et impera-politikájának nagy örömére), de akkor sem világos, miért tartotta szükségesnek még a KMP is, hogy állást foglaljon Trianonnal szemben, persze ugyanakkor elítélve a német-olasz fasizmus szövetségében kibontakozó revíziót. A bolgár olvasót megzavarhatja az, hogy a Népszava 194l-es karácsonyi száma többször sajtóhibából „utolsó" számként szerepel, ami azt a képzetet keltheti, hogy utána betiltották a lapot. Sajnálatos tollhiba, hogy a nyilas mozgalom elnevezését a szerző egy Nyilasi nevű szélsőjobboldali nevéből magyarázza. A háború utolsó évét már csak röviden tárgyalja Radev, ezért nem esik szó Horthy fegyverszüneti kísérletéről, de még a debreceni nemzetgyűlésről és az ideiglenes kormány megalakulásáról sem. Az sem világos, milyen volt a fasiszta Horthy-rendszer és a nyilasok viszonya. Lehet, hogy csak akadékoskodás mindez egy egészében jó szándékú könyvvel szemben, de éppen azért vetjük fel, hogy egy esetleges második kiadásban (a könyv maga jelzi, hogy ez az első kiadás) ezeket a hibákat ki lehessen küszöbölni. Egészében Radev könyvét pozitívan értékelhetjük, a bolgár közönség számára, mint már hangsúlyoztuk, zömében jó tájékoztatást nyújt, s nem jelentéktelen vonásokkal járul hozzá Dimitrov nemzetközi szerepének megvilágításához. Niederhauser Emil