Századok – 1984
TÖRTÉNETI IRODALOM - Tanulmányok a bolgár-magyar kapcsolatok köréből (Ism.: Hóvári János) 880
880 TÖRTÉNETI IRODALOM A viszonylag nagyszámú dokumentum sorából sajnálatosan hiányzanak az 1947. évi országgyűlési választásokra vonatkozó különféle források. Ezek nemcsak színesebbé tették volna a kötetet, de az egyik legjelentó'sebb politikai eseményre is utaltak volna. Emellett közölni lehetett volna pl. Balmazújváros és Berettyóújfalu választási eredményeit is, különös tekintettel a helyi sajátosságokra. A fentebbieknél is komolyabb problémának érezzük azonban azt, hogy több érdekes és fontos dokumentumnak csupán a részletei kerültek a kötetbe (46, 47, 136, 137, 169, 184, 185, 193, 221, 227 stb.), anélkül, hogy minden egyes ilyen esetben a hiányzó részekre a lábjegyzetben utalás történt volna, és egyúttal a kimaradás oka indokolva lenne. A kötet nem egy dokumentuma foglalkozik Hajdú és Bihar megyék településeivel, ezen kívül Debrecennel, illetve a város környéki tanyákkal (75, 77, 86, 130, 142, 152, 279 stb.). Ezek a dokumentumok önmagukban, a vidéket közelebbről nem ismerő olvasó számára tényleges információt nem tudnak nyújtani. Hasznos lett volna ezért a kötet mellékleteként a két megyéről, továbbá Debrecenről és tanyavilágáról egy-egy térképet hozni. Minden dokumentum, illetve forráskiadvány esetében — amennyiben helyet kap benne - igen nagy jelentősége van a bevezetőnek. Ez elsősorban arra hivatott, hogy a témára vonatkozóan történeti áttekintést adjon, mintegy rálátást nyújtson az olvasó számára. Úgy tűnik, hogy jelen esetben a bevezető a kötet anyagának teljességével nincs egészen összhangban. Ugyanis a bevezető inkább szorosan vett munkásmozgalom-történet, mintsem a két megyére utaló általános történeti áttekintés. Egész korszakot átívelő, több kötetes helytörténeti dokumentum kiadvány összeállítása kétségtelenül nagy vállalkozás. Ez a sorozat valószínűleg az első ilyen jellegű munkák között foglal helyet Az igényes kivitelezésű dokumentumkötet hiányosságaival együtt is méltán tarthat igényt a népi demokratikus korszak történetével és a helytörténettel behatóbban megismerkedni szándékozók érdeklő- ι désére. Föglein Gizella TANULMÁNYOK A BOLGÁR-MAGYAR KAPCSOLATOK KÖRÉBŐL I Akadémiai Kiadó, Budapest, 1981. 500 L ι A bolgár állam 1300 éves fennállásának évfordulója alkalmából Csavdar Dobrev, Juhász Péter és Petar Mijatev szerkesztésében egy tanulmánykötet jelent meg. A kötet tanulmányaiban történészek, ι nyelvészek, etnográfusok vetnek számot a magyar-bolgár kapcsolatok évszázados alakulásáról, a két nép történetének közös szálairól, melyeknek gyökerei a távoli évszázadokba nyúlnak vissza. A magyarság a sztyeppei vándorlások során került először kapcsolatba a bolgárok őseivel, a bolgár-törökökkel. Az együttélés emlékeit a magyar nyelv szókincsének egy jélentős rétege őrzi Nem , véletlen, hogy Juhász Péter gondos bevezetője után a kötet nyitó tanulmányában a nemrégiben elhunyt nyelvészprofesszor, Bárczi Géza a magyar nyelv török eredetű jövevényszavairól ad összefoglalást. A bolgár és köztörök eredetű szavaink átvételi idejének meghatározásában komoly problémát okozott a nyelvtörténet kutatóinak, mivel legalább három réteget kell egymástól megkülönböztetniük: a bolgár-törököt, a kun-besenyőt, és az oszmanlit. Bárczi Géza nemcsak a három réteg nyelvtörténeti szabályosságaira tér ki, hanem a szavak mögötti művelődéstörténeti háttérre is. A bolgár-törökök, akiket Agathon konstantinápolyi diakónus szerint azonosíthatunk az onogurokkal (helyesebben azok egyik törzsével) 463-ban jelentek meg Európában, a szabirok elől menekültek nyugatra. Minden bizonnyal ez a népmozgás kihatott a magyarokra is, s az onogurokkal való kapcsolataink kezdetei ekkorra tehetők. 567-ben a nyugati türkök (kazárok) meghódították a Don és a Kubán vidékén élő onogur bolgár-törököket. A türkök uralma ellen hamarosan fellázadtak az onogurok (605). Ennek a lázadásnak az emlékét őrizték meg a Szuj dinasztia idejéből származó kínai évkönyvek. Czeglédy Károly az évkönyvek vizsgálata közben érdekes adatokat talált az onogurok történetéhez. Nevezetesen azt, hogy az évkönyvekben szereplő t' ielő-k, akiknek egy követsége 607-ben érkezett a kanszui helytartó elé, az újból független onogur bolgárok követei voltak. Azaz, a bizánci birodalommal határos területeken élő (ielő-k azonosíthatók az onogur bolgárokkal Államuk azonban 650-től ismét a megerősödő nyugatitürkök (kazárok) támadásainak kereszttüzében állott. A győztes kazarok elol a bolgár-törökök szét-
