Századok – 1984
TANULMÁNYOK - Kemény G. Gábor: Felsőoktatásunk a dualizmus korában 64
76 KEMÉNY G. GÁBOR A nyilvánvaló válsággal szemben a századforduló jogi felsőoktatásának hangadói kisebb-nagyobb belső szervezési kérdések felvetésével védekeznek. Ezt az elzárkózást híven tükrözi a jogtörténeti tanszékek egyesítése tárgyában kiküldött egyetemi szakbizottság 1904 májusában tartott ülésszaka. Sajnos, ez a szervezeti problémákban elaprózódó jogi kari ügyintézés együtt járt a társadalmi-gazdasági főkérdések tudatos mellőzésével. Mégis itt, a legélesebb ellenállás szakaszán - ahol ritka jelenségként tarthatjuk számon a nagyváradi jogakadémián, majd a kolozsvári egyetem jogi karán működő jogbölcselőnket, Somló Bódogot, még inkább Pikier Gyulát, a budapesti jogi kar jog- és állambölcselet-tanárát, s példaadásuk nyomán még másokat - következett be, hogy a kar haladó nevelői igyekeztek megteremteni és meg is védeni a társadalomtudományi gondolkodás alapelemeit a jogi felsőoktatásban. Az pedig, hogy jelentős mértékben éppen a jogi kar hallgatói körében megy végbe az egykorú egyetemi ifjúság radikalizálódása, hogy itt és a bölcsészkaron szövődnek a „magyarországi főiskolák szocialista diákjai" mozgalmához, majd a Galilei Körhöz vezető szálak,34 eleve törvényszerű, a jogbölcseleti és társadalomtudományi képzés ekkori állapotából következik. Történik pedig mindez felsőoktatásunk fejlődésének egy olyan időszakában, amikor a mezőgazdasági egyetemi felsőoktatás problémája, a Hutyra Ferenc által szorgalmazott „gazdasági egyetem"-terv nemcsak 1906-ban, később is elsikkad. A szakkutatás az egyetlen fejlődőképes intézmény, az Állatorvosi Főiskola kivételével sorozatos kudarcokról ad számot ezen a területen, kivált a gazdasági akadémiák fejlődését gátló tényezők növekedése következtében.3 5 A mezőgazdasági felsőoktatás reformjából tehát semmi lényeges nem valósult meg: a hallgatói létszám az egész szakterületen nem emelkedett, a mezőgazdasági egyetem alapítását célzó törekvések a korszak végéig eredménytelenek maradtak. Arra a kérdésre tehát, hogy a dualizmus felsőoktatása az egyes szakterületeken és ezeken belül a felsőoktatási képzés fő ágazataiban elvégezte-e vagy sem a jövő fejlődés szemszögéből alapvető oktatási és szervező feladatokat, egyértelmű választ az egyes tudományágak, intézmények, karok eredményeinek figyelembevételével sem adhatunk. Olyan jelentős és egyenletes előrehaladás, amely kihatott volna egész felsőoktatásunk korszerűsítésére, sem a társadalmi-gazdasági kérdések megoldatlansága, sem a fentiekben részletezett körülmények miatt nem következhetett be. Ennek megállapításakor viszont hangsúlyoznunk kell az egész felsőoktatási struktúrában végbemenő pozitív változásokat. Ezeket a változásokat nemcsak a bölcsészettudományi karon tapasztalhatjuk. Komoly strukturális fejlődés mutatkozik a kezdeti elmaradottsághoz viszonyítva a jogi kar egyes tanszékein s a vidéki jogakadémiákon általában. Az orvostudományi kar szervezeti-intézményi kibontakozása pedig szembetűnő. 34 Vö. „a magyarországi főiskolák szocialista diákjai"-nak kiáltványa: Magyarország diákjai és volt diákjai! Népszava 34,1906. okt. 10; 239. sz. 8.; a budapesti Galilei szabadkőműves páholy válasza a „Testvériség" pozsonyi páholyának a többségében egyetemi és főiskolai hallgatókból álló „Galilei Tudományos Kör" ügyében: A Galilei páholy a Galilei Körről. Dél, 1909. máj. 26. sz. 6.; a fővárosi egyetemisták szociális helyzetéről, ösztöndíjairól: A budapesti diáknyomor. A Galilei Komek 1909-ben felvett statisztikája. Feldolgozta Bosnyák Béla. Bp. 1912, A Galilei Kor kiadása. (A Galilei Kör könyvtára 9.) 10-22. 3 5 Vö. Ladányi: i. m. 129-138.
