Századok – 1984
TANULMÁNYOK - Kemény G. Gábor: Felsőoktatásunk a dualizmus korában 64
FELSŐOKTATÁSUNK A DUALIZMUS KORÄBAN · 75 a Budapesten és Kolozsvárt működő fakultásokon kívül már egy harmadik orvosi kar létrehívását is javasolja.2 8 összefoglalva: a dualizmus korának magyar orvostudománya, orvoskari felsőoktatása a műszaki tudományokéhoz hasonló gyakorlati eredményekben gazdag utat tett meg. A korszak elején - mint jeleztük - a zürichi műegyetem a műszaki tudományok, a bécsi tudományegyetem orvosi kara az orvostudomány terén még szinte elérhetetlen szintkülönbséget jelzett hazai intézményeinkhez viszonyítva. Ebből a rendkívüli szintkülönbségből — mint említettük — a vüágháborúig igen sokat felszámolt a műszaki és az orvostudományi felsőoktatás. Elsősorban szervezési, de tudományos eredményekben is. A korszak felsőoktatás-történeti fejlődéséhez — ha nem is a fentiekhez hasonló arányban - az egyetemi és főiskolai (jogakadémiai) keretekben folyó jogtudományi képzés is hozzájárult. Igaz, itt még kevésbé dicsekedhetünk kimagasló tudományos, annál inkább tudományszervezési eredményekkel. Már a korszak kezdetén, 1868-ban kultuszminiszteri rendelet foglalkozik a jogakadémiákon végzettek egyetemi alapvizsgára bocsátásáról.2 9 Két évvel később, 1870-ben szabályrendelet rendezi a jogakadémiák működését.3 0 A hetvenes években előbb a jogakadémiák és jogi líceumok szervezéséről szóló szabályzat (1874), majd a doktori („tudori") szigorlatról szóló szabályrendelet (1875) jelenik meg. Ezekkel egyidejűleg megindul a jogi-jogtudományi reformmozgalom sokéves szakasza. Eredményeit a következő évtized végén Vécsey Tamás, a kor neves jogtörténésze vázolja a Magyar Jogászegyletben tartott előadásában.3 1 Míg ezek a korai szakterületi szervezési reformok alig keltettek figyelmet (ez kárhoztatja visszhangtalanságra Schvarcz Gyulának, jobb sorsra érdemes államtudományi szakírónknak a felsőoktatás több ágazatához kötődő kezdeményezéseit a korszak elején), a kilencvenes évekre lényegesen megváltozott a helyzet. Az ún. „harmadik egyetem"probléma felmerülésekor (a legtöbb eséllyel pályázó városok: Debrecen, Pozsony és Szeged közül az első kettő kap egyetemet az 1912. évi törvényben3 2 ) Berzeviczy Albert — ekkor közoktatási államtitkár - röpirata számos további vitakérdést vet fel. Ezek együttesen azt bizonyítják, hogy a jogtudományi képzés nemcsak az érdeklődésnek, hanem a közvélemény bírálatának is előterébe került. Ebben a röpiratban már az egyetemi hallgatók aránytalan megoszlásáról, a jogtudományi hallgatók számának túltengéséről, a jogi pálya túlzsúfoltságáról olvasunk.3 3 Amiből természetszerűleg a jogi felsőoktatás válságjelenségeinek megállapítása és felszámolása is következhetett volna. 2'Grósz Emil: A budapesti egyetem orvosi fakultásának fejlődése az utolsó évtizedben és a harmadik egyetem. Orvosi Hetilap 50, 1906. dec. 30; 52. sz; 1163. 29 A vallás- és közoktatásügyi miniszter 1868. évi 5842. számú rendelete a jogakadémiákon végzett hallgatók jogtudományi alapvizsgára bocsátásáról. Magyarorsz. Rend. Tára 2,1868. 200—201. 30 A vallás- és közoktatásügyi miniszter 1870. évi 28.532. számú szabályrendelete a hazai jogakadémiák működéséről. Uo. 4, 1870. 373-379. 31 Vécsey Tamás: A jogi szakoktatás reformjáróL Magyar Jogászegyleti Értekezések V. 1889. 5. füzet. Bp. 1889, Franklin, 3-8. 3 2 1912: XXXVI. tc. a debreceni és a pozsonyi egyetem felállításáróL 1910-15. évi Képv. ír. XVII. 292-293. 33 Berzeviczy Albert: Közművelődésünk és a harmadik egyetem. Bp. 1894, Singer és Wolfner, 39-41.
