Századok – 1984

TANULMÁNYOK - Kemény G. Gábor: Felsőoktatásunk a dualizmus korában 64

FELSŐOKTATÁSUNK A DUALIZMUS KORÄBAN · 71 valósulhattak meg olyan alapvető szükségletek, mint az egész időszakon át meghiúsított tudományegyetemi reform, az egyetemi hallgatók szociális ügyeinek rendezése, a nők szélesebb körű bebocsátása az egyetemekre és főiskolákra stb. További vizsgálódásunkat olyan kérdések köré csoportosítjuk, melyek a hazai felsőoktatás dualizmus kori iratanyagával való sokéves foglalkozás során merültek fel. Ilyen pl. 1) elmondhatjuk-e, hogy dualizmus kori felsőoktatásunk a lényeges pedagógiai-módszertani feladatokat akár a bölcsészet-, akár az orvostudományi karon vagy éppen a korabeli egyetemi oktatás egyik kiemelt területén, a jogtudományi képzésben, továbbá a műegyetemi felsőoktatás terén jórészt megoldotta? — Ebből következik 2) elmondhatjuk-e, hogy az egykorú magyar felsőoktatás illetékes tényezői (minisztériumok és egyetemi tantestületek) nagyjában-egészében felmérték a strukturális szükségleteket, s így az elkövetkező korszakok felsőoktatása számára kiépített, bár korántsem korszerű kereteket hagytak hátra? - Végül 3) feltehető-e, hogy ebben az időszakban a magyarországi felsőoktatás több ágazatában olyan alapvető tudományos eredményekkel számolhatunk, amelyek döntően hozzájárultak egyes intézményekben és tudományterületeken azok jelentős fejlődéséhez, kibontakozásához? V. Az első kérdésre válaszolva nyilvánvaló, hogy a korszak felsőoktatásügyének általános képe nem egységes, kisebb-nagyobb egyenetlenségeket, szintkülönbségeket mutat. A rendelkezésünkre álló iratanyag ismeretében elmondhatjuk, hogy felsőoktatásunk, kevés kivételtől eltekintve, egyetlen fontos területen sem ért el olyan eredményeket, hogy azokból az egyes tudományterületek és intézmények fontosabb tudományos és szervezeti kérdéseinek megoldott voltára következtethetnénk. Elmondhatjuk, hogy az egykorú hazai felsőoktatás még az aránylag kiemelkedő eredményeket felmutató orvostudomány és a műszaki tudományok területén sem ért el optimális eredményeket, nem oldotta meg az érdemi feladatok jelentős hányadát. Nyilvánvaló, hogy mindez elsőrendűen összefügg a társadalmi-gazdasági alapkérdéseknek az egész korszakon át rendezetlen állapotával. Nem egy példát sorolhatunk fel azonban annak igazolására, hogy retrográd társadalmi rendszerben is jöhetnek létre időtálló tudományos és tudományszervezési eredmények. Az okot tehát egyedül ebben nem kereshetjük. Közelebb visz a probléma nyitjához, ha felsőoktatásunk egész helyzetképét vesszük szemügyre. Vajon független volt-e ez a dualizmus korabeli magyar felsőoktatás, vagy kényszerű függvénye olyan hatásoknak, befolyásoknak, melyektől szabadulni, önmagát függetleníteni nem volt képes? Ha így tesszük fel a kérdést, el kell mondanunk, hogy a hazai felsőoktatás az egész időszakon át a német szaktudomány, a német egyetemi képzés (s annak is a provinciálisabb hagyományai) előnytelen befolyása alatt volt, s ez egyre inkább elzárkózásra vezetett a távolabbi külföld más felsőoktatási rendszereivel, irányzataival szemben. Ahhoz, hogy ezt a rendkívüli méretű és hatású, előnytelen német kultúrbefolyást ellensúlyozni tudja, szaktudományunk, felsőoktatásunk valóban fokozatosan elzárkózott, nemegyszer túlzottan hangsúlyozva a hazai sajátosságokat, amiben a környező külföld és