Századok – 1984
TANULMÁNYOK - Kemény G. Gábor: Felsőoktatásunk a dualizmus korában 64
70 KEMÉNY G. GÁBOR korszerű feltételek nélkül bocsátják küzdelmes útjára. Fokozatosan kiépül a mezőgazdasági szakoktatás több bázisa, jóllehet a „gazdasági egyetem" eszméje a korban még nem valósul meg. A századforduló idejére felnő és megerősödik zenei és művészeti szakoktatásunk. A századelő éveiben pedig lezajlik az egyetemi ifjúsági és ezen belül az egyetemi nőmozgalom megerősödése. A hallgatólétszám fejlődése is szemlélteti ezt a strukturális fejlődést. A kiegyezés évében, az 1866/67. tanévben a hazai hallgatók létszáma 6155. Ez a szám 1891/92-re 8203-ra, az 1913/14. egyetemi tanévben pedig 17 777-re nő, ami alig egy fél századon belül közel háromszoros emelkedést mutat.1 2 Ezzel szemben az egész korszakon át fennáll az egyetemi és egyéb felsőoktatási szervezet nem egy alapvető aránytalansága, mint a jogászképzés túltengése, a bölcsészeti, a természettudományos, de nem kevésbé az agrárfelsőoktatás szerepének háttérbe szoritottsága, a budapesti egyetem reformjának, az ún. „tudományegyetemi reform"-nak elsikkadása, hogy csak a jelentősebbeket említsük. A felsorolt strukturális egyenlőtlenségek, aránytalanságok és visszahúzó tendenciák azonban még a budapesti tudományegyetemen belül sem mutatkoznak meg mindenütt, így a korszak második felétől s ettől kezdve mindvégig egyenletes a fejlődés az orvosi karon. A Műegyetem életében pedig a hetvenes évektől kisebb átmeneti zökkenőktől eltekintve (mérnöktúltermelés a hetvenes évek végén stb.) valósággal szembetűnő a fejlődés. Orvos- és műszaki tudományi felsőoktatásunk tehát igen lényeges részt „dolgozott le" hátrányából olyan neves külföldi egyetemekhez viszonyítva, mint az ez idő tájt világhírű bécsi orvosi kar vagy a zürichi műegyetem. A korszak eleji kényszerű lemaradásból tehát ennek nagyobb felét felszámolták, s ezt felsőoktatásunk nem kevés visszahúzó tendenciája mellett is el kell ismernünk. Az elért tudományos és szervezési sikerek ugyanakkor azt is bizonyítják, hogy ezek az eredmények felsőoktatásunk akkori szintjén megvalósíthatók voltak. Számbavételük, pozitív értékelésük így a korszak egész hazai tudományképének az eddiginél jobb és biztonságosabb megismeréséhez vezet. A vázolt jelenségek elhallgatása, háttérbe szorítása viszont ennek ellenkezőjét, a korszak felsőoktatási képének bizonyos mérvű eltorzulását és eltorzítását okozná. IV. A kiegyezés kora több mint fél százados történeti fejlődésében ez a tudományos és strukturális eredményeket mérlegelő bírálat egyébként is nyilvánvalóan szükséges és elkerülhetetlen. Hiszen ezekből a részletekből, gyakran ellentmondó részeredményekből tevődik össze az egész: a korszak felsőoktatásának áttekintése és felmérése. Ezeknek a fő mozgató kérdéseknek: előbbre vivő eredményeknek és visszahúzó okoknak az állandó és kölcsönös összefüggésében mutatkozik meg a korszak felsőoktatás-történetének, felsőoktatási problematikájának különösen összetett jellege. Az elért eredmények értékelése mellett arra is igyekszünk választ adni, hogy az egyes területeken miért csak ebben a korlátozott, nem teljes értékű formában jöttek létre a korszak egész felsőoktatásügyét előre vivő eredmények. Másrészt, hogy miért nem 11 Vö. Ladányi: i. m. 12. után közölt táblázatával.
