Századok – 1984

TANULMÁNYOK - Kemény G. Gábor: Felsőoktatásunk a dualizmus korában 64

FELSŐOKTATÁSUNK A DUALIZMUS KORÄBAN · 69 ΠΙ. A dualizmus kora az utóbbi években egyre inkább a történeti-művelődéstörténet kutatás és érdeklődés előterébe került. Ez az az időszak, melynek legalább vázlatos ismerete nélkül nem tudunk magyarázatot adni egész sor, mindmáig felmerülő kérdésre. Éppígy a dualizmus korára nyúlik vissza a behatóbb tárgyköri vizsgálat számos részletkérdése. Mindebből következik, hogy nem állapodhatunk meg, mint ezt a korábbi kutatás tette, a hibák és ellentmondások, egyenetlenségek kimutatásánál. A korszak megismerése, valós értékelése elképzelhetetlen az egykorú felsőoktatás struktúrájának vizsgálata, értékelése, eredményeinek számbavétele nélkül. Ez az értékelés természetszerűleg áll a dualizmus korának kezdeteire, első szakaszára is. „A kiegyezés utáni negyedszázad - úja a korszak felsőoktatás-történésze - a magyarországi felsőoktatás jelentős fejlődésének időszaka volt. A szabad versenyen alapuló kapitalista gazdasági fejlődés, az 1867 utáni társadalmi-politikai átalakulás a felsőoktatás terén is jelentős előrehaladást eredményezett."1

1 S ha ez a megállapítás helytálló a korszak első felében, még inkább az a dualizmus bukásáig tartó második szakaszon. Amikor a felsőoktatási struktúra további kibontakozásának és további jelentős eredményeknek, de ugyanakkor a forradalmi mozgalmakig elérkező, kiéleződött gazdasági-társadalmi ellentmondásoknak vagyunk a tanúi. Megmutatkozik ez többek között a választójogi kérdés elodázásában, a munkásságnak és a parasztságnak, de az értelmiség nagyobb felének is az elemi szabadságjogokból való kirekesztésében, a tengerentúli kivándorlásnak ezekben az évtizedekben több mint kétmillió kivándorlót „termelő" tragikus tömegmozgalommá válásában, a megoldatlan és fokozódó feszültségű nemzetiségi kérdésben s nem utolsósorban az időszak hasonlóképp rendezetlen s ugyancsak állandó feszültséggel telített felsőoktatási problémáiban. Mindezek előrebocsátásával kell tekintetbe vennünk azokat az eredményeket, amelyeket ennek a kornak a felsőoktatása a tudományos és a gyakorlati fejlődésben (utóbbin a felsőoktatási szerkezetet és annak részeredményeit értve) elért. Hangsúlyozzuk, a korszak egészére vonatkozó társadalmi-történeti bírálatunk elmarasztaló voltát ez nem változtatja meg, de vizsgálódásunkat teljesebbé, differenciáltabbá teszi a struktúra és az egyes tudományágak belső fejlődésében elért eredmények kimutatása. Ezek számontartása hitelesebbé és elmélyültebbé teszi az egész korszak vizsgálatát. Jelentősége tehát túlnő a felsőoktatási szakkutatás területén. A szóban lévő strukturális és tudományos eredmények már a korszak első felében annyira szembetűnők, hogy elhanyagolásuk történelmietlenné tenné a további vizsgálatot. Lássuk ezt néhány példával bizonyítva! A pesti (majd budapesti) tudományegyetemen ezekben az években, a dualizmus első negyedszázadában alakul ki a bölcsészeti kar egész belső szerkezete. Nemcsak tanszékeket állítanak fel nagy számmal, hanem a természettudományi szakképzés épületei is ekkor létesülnek, csakúgy mint az orvosi kar épületei, klinikái, „klinikai telepe". A hetvenes évek elején, 1872-ben a Polytechnikumból hirtelen kifejlődő, korszerűsödő Műegyetem lesz. Ugyanebben az évben Kolozsvárt tudományegyetem létesül, ezt azonban \ 11

Uo. 5.