Századok – 1984
TANULMÁNYOK - Kemény G. Gábor: Felsőoktatásunk a dualizmus korában 64
68 KEMÉNY G. GÁBOR tudományegyetem orvosi kara életében Jendrassik Jenő fiziológus, Grósz Emil budapesti és Imre József kolozsvári szemészprofesszor, valamint Lenhossék Mihály és Thanhoffer Lajos anatómusok. Az orvoskari képzés sokágú problematikája mindannyiukat foglalkoztatta, akárcsak Liebermann Leót, aki 1910-ben orvoskari dékánként részletes emlékiratot intézett az egyetem orvoskari tanáregyesületéhez „az orvosképzés körül észlelt hiányokról és azok elhárításáról".7 A korabeli felsőoktatás társadalomtudományi kérdéseivel foglalkozók \ Szabó Ervin, a haladó egyetemi ifjúsági mozgalom első jelentős szervezője, Kepes Ernő, a Huszadik Század közírója, Zigány Zoltán, a felsőoktatási kérdésekkel is foglalkozó nagyhatású pedagógus-publicista — sajnos - az egyetemek és főiskolák falain kívül küzdöttek felsőoktatási nézeteik érvényesítéséért. Nem volt azonban könnyebb helyzetben Pikier Gyula, a jog- és állambölcselet tanára a budapesti jogi karon vagy Somló Bódog, a jogbölcselet és a nemzetközi jog előadója a nagyváradi jogakadémián, majd a kolozsvári egyetemen, mindketten a Társadalomtudományi Társaság alapító tagjai. A korszerű társadalomtudományi képzés az egész korszakon át nem érvényesülhetett felsőoktatásunkban. Hasonló volt a helyzet az egész időszakon át a nemzetiségi felsőoktatás problematikájával. Téglás Gábor dévai főreáliskolai tanár példája8 nem talált követőkre. A nemzetiségi oktatásügy kimaradt a korban tárgyalt pedagógiai-felsőoktatási kérdések sorából. A tudományos megvitatás helyére a kétoldalú ingerült polémia, a sérelmi vizsgálódás lépett. A közölt névsorhoz számos további nevet kapcsolhatnánk. A kiegészítés a felsőoktatási képzés nagy pedagógusai részéről elsőrendűen szükséges is. Ladányi Andor a korszak második feléről szóló tudományos összefoglalásában9 például karonként csoportosítja a dualizmus korának legkiválóbb egyetemi tanárait. Néhányukra itt is hivatkoznunk kell. így a bölcsészeti kar professzorai közül Gyulai Pálra, Than Károlyra, Vámbéry Árminra. A jogi karról Hajnik Imrére, Kautz Gyulára, Kerkápoly Károlyra. Az orvostanárok közül még Hőgyes Endrére, Korányi Frigyesre, Lumniçzer Sándorra. A műegyetemről Hauszmann Alajosra, Steindl Imrére és nem utolsósorban a magyaróvári akadémiának ezekben az évtizedekben kimagasló szakmai eredményeket felmutató tantestületére, mint Ladányi írja, „nagy tanári karára".10 Célunk azonban korántsem a még sokáig elképzelhetetlen lehető teljesség elérése, bemutatása. A jelzésszerű felsorolás inkább az érdekesebb, olykor fontosabb idevágó kérdések felvetőire szorítkozik, s bizonyos mértékig utal az egyes tudományterületek egymás közti arányára a felsőoktatás terén jelentkező tudományos és szervezési kezdeményezésben. A kezdeményezés arányát különösen fontosnak érezzük. Ha innen közelítjük meg a kor felsőoktatás-történetét, arra a következtetésre juthatunk, hogy a pedagógus nevelőkön és szakírókon kívül kivált az orvostanárokat és a jogtudósokat, kisebb mértékben a természettudományok művelőit érdekelte és foglalkoztatta a kor felsőoktatásának sokrétű problematikája. 7 Lieb ermann Leó: Emlékirat az orvosképzés körül észlelt hiányokról és ezek elhárításáról. Bp. 1910, Orvostud. Tanáregylet kiad., 3-10. 'Téglás Gábor: Az erdélyrészi szász luther[ánus]. tanítóképzők 1877—78-ban. Magyar Tanügy 7,1878. 454-459. 9Ladányi Andor: A magyarországi felsőoktatás a dualizmus kora második felében. Bp. 1969, Felsőoktatási Pedagógiai Kutatóközpont, 344. 1 ° Ladányi Andor: i. m. 6.
