Századok – 1984
TANULMÁNYOK - Kemény G. Gábor: Felsőoktatásunk a dualizmus korában 64
66 KEMÉNY G. GÁBOR Eötvös Loránd-féle Nyílt levél megjelenése után? Hiszen — mint jeleztük - 1909-ben még mindig olyan megdöbbentő a „pesti diáknyomor", hogy az új század forradalmi elitje röpiratban adja közre gyűjtése adatait. A helyzet pedig később sem változik. Az egyetemi ifjúság reformmozgalmainak a maguk idején konkrét eredményük nincs. A dualizmus bukásáig elmaradt a tandíjreform, az egyetemi ifjúság szociális helyzetének rendezése. A nők egyetemi és főiskolai felvételének ügye — két évtizeddel az 1895. évi, W/ass/cs-féle alaprendelet után - alig haladt előre az egyetemi gyakorlatban. Ugyanakkor azonban az egyetem haladó erőinek: tanároknak és hallgatóknak szép összefogását eredményezte az 1915. évi tiltakozó egyetemi nagygyűlés, éppen a nőhallgatók ügyében.5 S vajon lényegesen előrehaladt-e az egyetemi képzés természettudományos vonala, az önálló természettudományos gondolkodás felsőoktatási gyakorlata, amit ugyancsak Eötvös Loránd sürget és igényel 1891-92. évi egyetemi rektori beszédeiben? 6 Kérdések, amelyekre a korszak felsőoktatási viszonyainak ez idő szerinti ismeretében korántsem válaszolhatunk egyértelműen. Közelebbről: nem hanyagolhatjuk el - a korábbi történeti értékelések módszerével — a felsőoktatás egész szerkezetében végbement jelentős változásokat, de ugyanakkor nem hallgathatjuk el a társadalmi-gazdasági és módszertani alapkérdések megoldatlansága következtében az egész korszakot végigkísérő válságjelenségeket sem, melyek egyben az egykorú felsőoktatás megoldatlanságát s végeredményben a dualizmus retrográd osztályrendszerének bukását okozták. Való igaz tehát, hogy a dualizmus kora egyetlen fő kérdése vonalán sem találunk megoldott problémákat. Ebből következik, hogy ezeknek a fő kérdéseknek társadalmipolitikai ellentmondásai vezetnek végül is azok forradalmi felszámolására. Hogyan képzelhető tehát éppen a felsőoktatás terén, azon a területen, ahol a megoldatlan társadalmi-gazdasági, de éppúgy a szaktudományos és a szerkezeti problémák összefonódásának és együttes jelentkezésének lehetünk tanúi, hogy akár csak kisebb szakaszon is egyenletes fejlődéssel számoljunk? Mégis ebben az időszakban, a kiegyezés létrejöttétől a dualizmus bukásáig terjedő több mint fél évszázad folyamán a magyar felsőoktatás történetében alapvető eredmények is keletkeztek, melyek jelentőségét növeli, hogy létrehívóik az adott körülmények között valósították meg azokat. Ezeknek az „alapozó" eredményeknek köszönhető, hogy számos felsőoktatási tudományterületen, így a bölcsészettudományban, a természettudományokban, a műszaki tudományokban, az orvostudományban (ideszámítva az állatorvostudományt) és bizonyos mértékig a korszak kiemelt felsőoktatási területén, a jogtudomány ban is lényeges eredmények születtek. A természettudományok, a műszaki és az orvostudományi felsőoktatás nem egy részterületén többé-kevésbé megközelítettük a rangos külföldi színvonalat. Hogyan volt ez lehetséges, hogyan vált ez lehetővé? Erre igyekszünk a kor felsőoktatásában lényeges feladatot vállaló tényezők felsőoktatási szervező, tudományos 5 Főiskolai tanárok beszédei és írásos nyilatkozatai a Budapesti Tudományegyetem hallgatóinak (1915. dec. 5-i] nagygyűlésén. Kiad. Lóránt Lenke bölcsészeti hallgató, a nagygyűlés ifjúsági elnöke. Bp. é. n. [1916], Grafikai Int. ny., 26. 6Eötvös Loránd: Az egyetem feladatáról Természettudományi Közlöny 23, 1891. 505-514.; Uő: A fizika tanításáról az egyetemen. Lb. 24, 1892. 296-301. - Eötvös Loránd, a tudós és művelődéspolitikus írásaibóL S. alá rend. Környei Elek. Bp. 1964, Gondolat, 197-207., 123-131.
