Századok – 1984
TANULMÁNYOK - Kemény G. Gábor: Felsőoktatásunk a dualizmus korában 64
FELSŐOKTATÁSUNK A DUALIZMUS KORÁBAN 67 továbbfejlesztő vagy éppen irányító munkáját, az egyes tudományterületek oktatási kérdéseit, eredményeit és problémáit felelevenítve, inkább csak jelzésszerű választ adni a továbbiakban. II. Induljunk ki abból, hogy semmi esetre sem tekinthető a személyiség, a kor felsőoktatási szereplői előtérbe állításának, ha elöljáróban röviden szólunk azokról, akik a kultuszkormányzat, a tudományos munka, a felsőoktatási képzés továbbfejlesztése terén ebben a korszakban eredménnyel munkálkodtak egyetemi és főiskolai oktatásunk és intézményi hálózata szintemelésén, a kor felsőoktatási bázisa kiszélesítésén. Ilyenek a dualizmus korának vallás- és közoktatásügyi, röviden kultuszminiszterei s egyben vezető hivatalos kultúrpohtikusai közül br. Eötvös József (1867-71), Trefort Ágoston (1872—88), a már említett br. Eötvös Loránd (1894-95), és ilyen volt, anélkül, hogy eredményeit és törekvéseit túlértékelnők, br. Wlassics Gyula, aki 1895-től 1903-ig intézte a magyar felsőoktatás irányítását. Az ő szerepükről az egykorú felsőoktatás vonatkozásában a későbbiekben részletesebben is szólnunk kell. Jóval nehezebb ennél azoknak a tudósoknak és nevelőknek bármilyen vázlatos számbavétele, akik az egyes tudományterületek művelői közül a felsőoktatásban szerepet játszottak. Felsorolásunk nyilvánvalóan nem lehet teljes. Nem is ez a szándékunk, hanem a fontos szereplők megemlítése, bemutatása. Ennek előrebocsátásával említjük az intézményszervezés és a módszertan területéről Kármán Mórt, a gyakorló gimnázium ügyét egy életen át gondozó Waldapfel Jánost, a bölcsészettudományi képzés ekkori feladataival a kolozsvári filozófiai karon foglalatoskodó Schneller Istvánt, a budapesti karon az összehasonlító irodalomtörténész Heinrich Gusztávot, a művészettörténész és intézményszervező Keleti Gusztávot, képzőművészeti felsőoktatásunk megalapozóját. Ennél is nehezebb a jogi szakírók és jogászprofesszor nevelők közül a fontosabbak, a maguk korában elfogadottak kiválasztása. A magunk részéről az ezen a területen működők közül Schvarcz Gyulát, a kiegyezés utáni szakasz radikális államtudományitörténeti szakíróját, Timon Ákos jogtörténészt, Vécsey Tamást, a római jog, Schwarcz Gusztávot, a magánjog tanárát, Csemegi Károlyt, a sokat vitatott büntetőjogi kódex (1878:V. tc.) szerkesztőjét, az 1878/79. évi jogi szakoktatási értekezlet egyik neves felszólalóját említjük. A mezőgazdasági szakoktatás területéről így lép elő Vörös Sándor, a magyaróvári Gazdasági Akadémia egykori igazgatója, az állatorvosi felsőoktatás ekkori reformerjei közül Hutyra Ferenc, aki szakcikkeivel és tervezeteivel döntően elősegítette a tudományág szervezeti előrehaladását. Felsőoktatási kérdésekkel is foglalkozó természettudósaink közül igen jelentős két ekkori híres matematikusunk: Beke Manó és König Gyula, továbbá a zoológus Αρά thy István és a botanikus Rich ter Aladár (mindketten kolozsvári egyetemi tanárok) működése. A műszaki tudományok művelői és szervezői közül Kvassay Jenő, a szókimondó 1874. évi műegyetemi röpirat szerzője, Szily Kálmán ésZelovich Kornél emelkednek ki a további tudományos kutatások lehetőségét biztosító intézményszervező munkájukkal. Az orvosi szaksajtóban évtizedeken át Markusovszky Lajos tartja napirenden az orvosi szakoktatás kérdéseit. Fontos megnyilatkozásokkal szerepelnek a budapesti 5*
