Századok – 1984

TANULMÁNYOK - Sípos József: A Kisgazdapárt és a Bethlen-kormány kezdeti tevékenysége 658

668 SIPOS JÓZSEF ját", amit gyorsabb tempóban fognak elintézni. „Arról azonban szó sincs — mondotta —, hogy az internálást, mint intézményt egyelőre megszüntessük", mert az „ma még sajnos alig nélkülözhető önvédelem". Fenntartásának okait „az Oroszországból és máshonnan kiinduló vakmerő bolsevista agitáció"-val, ill. a magyar kommunisták tevékenységével, a belső konszolidáció gyengeségével (amely „még nem képes elviselni nagyobb rázkódtatás nélkül, ellenséges belső szervezkedést"!) és a „túlnyomórészt újonnan bevándorolt ártalmas elemek (zsidó bevándorlókra céloz - S. J.) árdrágító és láncoló" tevékenységével magyarázta. Az időközi törvényhatósági választásokat azért engedélyezte - mondotta -, mert az egyes törvényhatóságok kérték, hogy a már évek óta megüresedett állásokat végre betölthessék. Tiltakozott azon állítások ellen, hogy ő „a helyenként megüresedő főispáni állásokat kizárólag a régi munkapárt tagjaival" akarná betölteni. Ugyanakkor hangsúlyozta: „a főispánok nem a pártok exponensei, hanem a kormány munkatársai."3 7 Bethlen 11-én este Ráday, Tomcsányi és Mayer miniszterek társaságában megjelent a Kisgazdapárt Eszterházy utcai székházában, és kísérletet tett az internálások megszüntetését követelő képviselők leszerelésére. Közölte velük, hogy az internálások intézményén csak részletekben kíván változtatni. „Az intézményt magát máról holnapra teljesen megszüntetni nem lehet, mert védekezni kell a kommunista agitációval szemben." A miniszterelnöknek az volt a véleménye, hogy a bolsevizmus veszélye még nem múlt el, és ezért az országot nem szabad újabb veszedelemnek kitenni azáltal, hogy az internáltak szabadon engedésével szabad teret engedjenek a kommunista agitációnak.3 8 Bethlenék határozott fellépése ellenére az internálások megszüntetését követelő képviselők kitartottak eredeti elképzelésük mellett. Az újkonzervatív-agrárius szárny Gömbös-csoportja (kb. 10 képviselő), akik elsősorban dzsentri, katonatiszti és gazdagparaszti érdekeket képviseltek — antiliberális, antiszemita, antikommunista elvek és a diktatórikus módszerek hívei voltak — azonban tetszéssel és megelégedéssel fogadták Bethlenék nyilatkozatait, és ettől kezdve a kisgazdapárti liberálisok leszerelésére törekedtek. Ennek tulajdonítható, hogy 1 l-e után csupán négyen irták alá Forgács Miklósnak indítványát, összesen huszonnégyen követelték az internálások megszüntetését, a zalaegerszegi tábor feloszlatását. A KNEP-ben indult ilyen irányú mozgalmat viszont Bethlenék teljesen leszerelték. A Kisgazdapárt liberális csoportja azonban ennek ellenére sem adta fel a közszabadságokért indított harcot. Orbók Attila a cenzúra azonnali megszüntetése érdekében kezdett el aláírásokat gyűjteni.3 9 Ebben a helyzetben ült össze május 12-én a Kisgazdapárt intézőbizottsága. Az internálások megszüntetését követelő Forgács-féle indítvány kapcsán a vezetőség elhatározta, hogy „ezentúl csak olyan ügyeket vitatnak meg a pártértekezleten, amelyet előzőleg az intézőbizottságban" már megbeszéltek. Ez — mint látni fogjuk — a liberálisok, ill. a párt kormány elleni fellépésének elodázását jelentette. Az értekezleten szó volt a párt elnökségének újjászervezéséről. Mayer János közélelmezési miniszterré történt kinevezése "Szózat, 1921. máj. 11. 1-2. "Világ, 1921. máj. 12. 1. és az Új Barázda, 1921. máj. 12. 2. "Szózat, 1921. máj. 12. 1. - Ezek az események még a szociáldemokrata párt vezetőségét is reménykedéssel töltötték el: „Abban bíztak, hogy a jogrendi ellenzék a kisgazda képviselőkkel jelentősen megerősödik, s a kormányt hajthatatlan álláspontjának megváltoztatására kényszeríti." Lásd: Fehér Α.: L m. 172.