Századok – 1984
TANULMÁNYOK - Tilkovszky Lóránt: "Budapesti Munkaközösség a békeszerződések revíziójáért" (1925-1933) 621
648 TILKOVSZKY LÓRÁNT a Népszövetség egyezségokmánya 19. cikkelyében jelzett lehetőségeket, s szót váltottak arról, hogyan kellene a háborús felelősségre épített revíziók kérdésében egyidejűleg és egyöntetűen fellépni a négy vesztes ország parlamentjeiben. Mehrmann nem látszott meggyőződve lenni az Európa újjárendezésére vonatkozó tárgyalások kirekesztésének helyességéről. Páneurópa jelszavával legsikeresebben a nemzeti önrendelkezés jelszavát tartotta szembeszegezhetőnek: ennek az elvnek az alkalmazása, amellyel az antant rútul visszaélt, jó szolgálatot tehet a revíziós mozgalomnak.50 A Budapesti Munkaközösség következő ülésszakának előkészítésére Mehrmann-1928. június 26-án Budapesten tárgyalt Pékárral, Márffyval — Gerevich, Horváth, Jármay, és Pataky Tibor, a miniszterelnökség kisebbségi ügyosztályának vezetője jelenlétében. A magyarok izgatottan kértek tőle közelebbi információkat a május 20-i birodalmi gyűlési választásokon bekövetkezett szociáldemokrata győzelemről (s egyúttal a kommunisták előretöréséről), a szociáldemokrata Hermann Müller június 12-i kormányalakítási megbízásáról. Mehrmann megnyugtatta őket, hogy Németország politikájában mindezek ellenére nem lesz lényeges változás — (ezt a 28-án létrejött nagykoalíció és programja hamarosan bizonyította is). A magyarok főleg attól féltek, hogy Németország külpolitikájában tovább erősödhet a nyugati orientáció, amit már eddig is kedvetlenül néztek. Mehrmann azt magyarázta nekik, hogy ami nyugati orientációnak látszik, az valójában a Rajna-vidék francia megszállás alóli felszabadításának békés úton való elérését célzó politika. Mihelyt ez sikerrel járt, a német külpolitika hozzálát a keleti feladatok lépésenkénti megoldásához (ausztriai Anschluss, lengyel korridor megszüntetése stb.). Biztosította magyar tárgyalópartnereit, hogy Csehszlovákia nem tarthatja fenn mai kiterjedését a magyar igényekkel szemben sem. Kérte viszont, hogy a magyar külpolitika, az 1927. április 5-én kötött olasz-magyar barátsági szerződésre támaszkodó és az 1928. április 2-5-i milánói Bethlen— Mussolini-találkozó által is igazolt jó kapcsolatai felhasználásával járjon közben a déltiroli németek sorsa miatt igen feszült német-olasz viszony javulásáért. Rátérve a Budapesti Munkaközösség soron következei ülésszakának előkészítésére, Mehrmann már csak formálisan ragaszkodott az 1927 májusi programszűkítéshez, elismerve, hogy az 1927 novemberi ülésszakon sem sikerült teljesen a szabott keretek közt tartani a tényleges tárgyalásokat; az azóta történt világpolitikai fejlemények pedig szerinte egyenesen megkövetelik a közép-európai kérdéssel való foglalkozást. A Budapesti Munkaközösségnek meg kell vitatnia egybehangolt propagandisztikus fellépés jelentőségét egy közép-európai gazdasági és közlekedési unió érdekében. Mehrmann és Pékár egyetértettek abban, hogy a Budapesti Munkaközösség ülésezése nem korlátozható német-magyar eszmecserére; ott kell lenniük a bolgároknak (még ha tapasztalat szerint elég passzívak is), s az osztrákoknak (legfeljebb nem őket, hanem a németeket kell referátumra felkérni). Pékár a budapesti török követ meginvitálását is felvetette, hogy legalább jelképezze a törökök szolidaritását, mint annak idején az alakuló ülésen. Az októberben Budapesten tartandó ülésszak napirendjén egyébként beszámolók szerepelnének a nemzetközi háborús felelősség kutatás helyzetéről és az előző ülésszakon tett indítvány - a Duna-medence országai német és magyar kisebbségi vezetőinek közös tárgyalóasztalhoz ültetése — megvalósításának lehetőségeiről. Ez utóbbi vonatkozásban magyar részről máris rámutattak arra a nehézségre, hogy — pl. Csehszlovákiában — magán a német kisebbség körén belül sincs az egység biztosítva.
