Századok – 1984
TANULMÁNYOK - Buza János: Törökkori állattartás a ”vadszám" és az adózás tükrében 3
60 BUZA JÁNOS „pénzes munkásaik", a földjeiken részes munkát vállalók, valamint éves szolgáik heti, időszakos, illetve állandó élelmezéséről. Ε szűk réteg az ingatlanszerzésben ugyancsak elöljárt, az Oláh család főtérhez közeli fundusán épült a későbbi református parókia,220 a 17. század utolsó harmadában az Ádám család pincéjét bérelte a városi csapszék,221 Beretvás Istvánnak több mezei kertje volt,22 2 a malomtulajdonosok egyikének, Joó Máténak az aklában22 3 menekültek húzták meg magukat a nyolcvanas években; valószínű, hogy a tehetősek nemcsak telepítés, hanem felvásárlás révén szintén növelték szőleik számát, aligha véletlenül került szőlőtő az Erdős — mint nemes: már Erdőssy -család címerébe.22 4 A marhaszámok jelentős részét, a század utolsó harmadában már túlnyomó többségét magukénak valló nagygazdák nemcsak a cívis-városban töltöttek be fontos közéleti szerepet, hanem vagyonosodásuk révén lehetőségük nyílott arra, hogy kitörjenek a jobbágyi sorsból, nemeslevelüket hódoltságon túli üzleti tevékenységükben nyilván kamatoztathatták, sőt egyesek a megyei tisztikar alsó régióiba is bejuthattak, Oláh Mihály22 5 1647-ben, Urházy Péter 1673-ban,22 6 a főbírói tisztet harmadíziglen betöltő, s nem újsütetű nemes Buda család Péter nevű leszármazottja2 2 7 - „deák" és városi nótárius is — 1687-ben lett juratus assessor, s ha a többség nem is jutott el eddig, a tekintélyes, marhaszámból eredő vagyon révén megszerzett armalis már a török uralom korán túlra mutató társadalmi tőkét jelentett a családnak, a hódoltság idején pedig maga a mezőváros szintén profitálhatott közterheket viselő nemeseiből, akik a megyén, valamint peres ügyekben nagyobb súllyal képviselhették szűkebb pátriájukat, sőt jogképes társadalmi elemként birtokot vásároltak a mezővárosnak.2 2 8 Buza, János ELEVAGE EN HONGRIE AU TEMPS DE L'OCCUPATION TURQUE D'APRÈS LES IMPOSITIONS ET LES "COMPTES GIBIER" (Résumé) Parmi les bourgs agraires occupés par les Turcs Kecskemét et Nagykörös sont de ceux, fort rares, dont les archives de l'épogue contiennent des documents relativement abondants. Dans les livres d'impôts et de comptes de ces deux bourgs agraires figure un impôt sous le nom de "compte-bovin" ou "compte de bétail". Grâce aux publications de sources par János Hornyik et à l'excellente monographie de Ferenc Salamon, nous savons, depuis le siècle dernier, que le "compte de bétail" et le 21 "Benkó: 252. 2 21 1661-ig Frutus Pálnál volt zálogban a pince, ekkor váltotta magához a város 43,5 , jó gréczi" tallérért. Szk. 1661. 216. 1668-1682 között évről évre 5 tallért írtak javukra az adókönyvekben: Szk. 1668. 71.1676.96.1680.54.1682. 137. 2 2 2 L. erre az 1689. évi portiolajstromot MOL. Filmtár 3417. 50. kötet. 2 2 3 Uo. 224 Benkó: 80-81. 22 'Benkó: 252 216 Benkó: 356. Urházy Péter 1684/85-ben volt Nagykőrös főbírája: Szilády-Szilágyi: II. 126. 2 2 7 Szilády-Szilágyi: I. 5. 159. 163-164. 216. Benkó: 57. 2 2 8 Pótharasztot a 17. század negyvenes éveiben a nemes családok „jogi" segítségével vette meg Nagykőrös. Majlát: 97. A mezővárosi nemességre részletesebben: Majlát: 211-218.
