Századok – 1984
TANULMÁNYOK - Buza János: Törökkori állattartás a ”vadszám" és az adózás tükrében 3
TÖRÖKKORI ÁLLATTARTÁSUNK ÉS AZ ADöZaS 57 igen nagy az eltérés az 1640-ben még egyező vadszámú, illetve marhaszámú mezővárosok között : 1682-ben Egy adózóra jut átlagosan Kecskemét 1060 adózó Nagykőrös A. 619 adózó B. 619 adózó 27 456 vadszám 5 955 marhaszám 6 163,5 marhaszám 25,9 vadszám 9,6 marhaszám 9,9 marhaszám Nagykőröst az 1670-es évek végén és az 1680-as évek elején nem érték súlyosabb megpróbáltatások, mint a szomszédos Kecskemétet, katonai okokkal, vagy elemi csapásokkal nem tudjuk megokolni a szembeszökő különbséget.21 2 Egyetlen kézenfekvő magyarázat kínálkozik csupán, s ez nem más, mint az, hogy a marhaszám és a vadszám már nemcsak nevében tért el ebben az időben egymástól, hanem a két adókulcs között tartalmi különbség állt elő. Mivel arról, hogy mit értettek a marhaszámon a nagykőrösiek, a kecskemétihez hasonló feljegyzés nem maradt fenn, csupán feltételezésekbe bocsátkozhatunk. Egyik ilyen lehetőségnek tűnik az, hogy Nagykőrösön nem vonták bele a marhaszámba a lakosság pénzvagyonát, legalábbis erre nézve eddig nem kerültek elő adatok. Ha elfogadnók e hipotézist, akkor részben érthető lenne, hogy Nagykőrösön egyetlen olyan nagygazda sem akadt, aki bármikor is elérte volna a 700 marhaszámot, a század első felében Alám Gergelynek21 3 volt összevontan - s akkor is csak egy évben! — 675 marhaszáma, a török uralom végén pedig Szőrös András éppen hogy túllépett az 112 A két mezőváros közül tagadhatatlanul Kecskemét bizonyult erőteljesebbnek a 17. század második felében. Mind a portaszámok, mind az ugyancsak megyei kivetésű portiok száma, továbbá a török nyugtákban olvasható „házak száma" óvatosságra int, elemző szándék nélkül - csupán a két mezőváros méretei közötti különbség érzékeltetésére - álljon itt néhány adat: 1647 1668 1683 Kecskemét 40 porta 25 porta 19 porta Nagykőrös 22 porta 22 porta 12 porta (Kosáry: Pest megye a kuruc korban. Budapest 1965. 16.) Nógrád egykori kapitánya, Nadányi Miklós, úgy vélekedett, hogy „Egyébaránt is Kecskemétnek 40 portát róttak, ahul örömest száz is lehetnének. Körösnek 28, ahul 70 avagy 80 bízvást lehetne." (Pest megyei Levéltár. Litterae missiles IV. 1. f. 1655. nov. 11. fol. 15.) 1683-ban a portaszámokkal összhangban a megye Kecskemétre 494, Nagykőrösre 312 portiot vetett ki. (Bács-Kiskun megyei Levéltár. Kecskemét város levéltára. Körlevelek jegyzőkönyve 1683-1687. fol. 42-43.) Kecskeméten éhínség, nyomában pestis, majd tűzvész pusztított 1677/78-ban (Hornyik: II. 248-249.), az elemi csapások közül az első kettő Nagykőröst sem kímélhette meg. Nagyobb visszaesést csupán a törökök nyugtáiban feltüntetett „házak száma" mutat Nagykőrös kárára, ahol 1672/73-ban 154, Kecskeméten pedig 156 volt számuk 1673-ban, Kecskemété 1683-ban is ugyanannyi volt, Nagykőrösé viszont 130-ra csökkent (Szilády-Szilágyi: II. 7. 111.; Hornyik: II. 358-359. 374.), a házak száma szerinti különbség azonban messze nem olyan nagy, mint ami a kecskeméti vadszámok, illetve a nagykőrösi marhaszámok között látható 1682-ben. 21 'Marhaszám: 540 + 135 göbölyszám. Szk. 1639.117.
