Századok – 1984

FOLYÓIRATSZEMLE - Csapkevics; Je. I.: Az orosz és kínai forradalmárok kapcsolatai a századelőn 611

612 FOLYÓIRATSZEMLE érintkezése Japánban. Több ezer kínai értelmiségi, kispolgár és munkás élt pl. Nagaszakiban, akik Sznn Jat-szen mozgalmának a magját képezték. A zömében narodnyik, eszer orosz forradalmárok között számos bolsevik akadt. Az orosz szocialisták közül többen publikáltak a Min-Pao-ban (Népújság). Felhívták a kínai forradalmárok figyelmét a tömegkapcsolatok fontosságára, a nép körében végzett felvilágosító, szervező' munka jelentőségére, s rámutattak, hogy a győzelem fontos feltétele a népi, forradalmi hadsereg. Elsősorban Dejcs, Sztyepnyák-Kravcsinszkij és Kropotkin írásaira utal a szerző, de hangsúlyozza, hogy bolsevikok is írtak forradalmi kínai lapokban. Az 1911-13-as kínai forradalom élénk visszhangra talált az orosz forradalmi, szocialista mozgalom körében. Kutatásai eredményeként állapítja meg Csapkevics, hogy több mint 40 írás foglalkozott a kínai forradalom kérdésével, amelyeknek szerzői a bolsevik irányzathoz tartoztak. Lenin, Kirov és Bubnov nevét emeli ki. A „Zvjezda" c. bolsevik orgánum külön rovatot szentelt a kínai eseményeknek. Ázsia ébredéseként üdvözölték a kínai forradalmat, amely az európai proletariátus harcával együtt a világ forradalmi átalakításához vezethet. A szerző kitér ana, hogyan reagáltak a nemzetközi munkásmozgalom opportunista, illetve fonadalmi vezetői. Idézi Otto Bauer véleményét, aki a mandzsuellenes han nacionalizmus, a kínaiakra jellemző idegengyűlölet dühkitörését, lázadást látott a kínai eseményekben. A társadalmi mozgatórugókig nem jutottt el, s az oroszországi mensevikek is hasonlóan interpretálták a Kínából érkezett híreket. A bolsevik szerzők viszont (Lenin, Lunacsarszkij, Broncs-Brujevics, Artyom stb.) a forradalom antifeudális, nemzeti felszabadító jellegét állították a középpontba. A mandzsuellenesség mögött rámutattak annak antifeudális tartalmára. Feltárták, hogy az idegengyűlölet hátterében a külföldi tőke behatolása következtében tönkrement tradicionális szféra, illetve a nemzeti burzsoázia érdekeit kell látni. Sőt, továbbmentek. Míg a polgári szerzők a han tisztek, a hadsereg lázadását állították a középpontba, az eszer publicisztika az értelmiségi forradalmárok szerepét értékelte túl, addig a bolsevikok a Kínát feszítő társadalmi problémákról (agrárkérdés) írtak, a néptömegek jelentőségét hangsúlyozták. Többek között azzal érveltek, hogy a forradalom eredménytelenségét a társadalmi kérdések megoldatlansága okozza. A dinasztia megdöntése, a köztársaság deklarálása csak az első lépés lehetett. A vívmányok megszilárdítása azonban lehetetlenné vált, mert a néptömegek aktivizálására nem fordítottak kellő figyelmet a forradalom vezetői, így nem támaszkodhattak tartósan széles tömegbázisra. A bolsevik publicisztika felvetette a kínai forradalom vezető erejének a kérdését. A nemzeti burzsoázia érdekei határozták meg az eseményeket. Ez az érdekrendszer azonban politikaüag tagoltnak bizonyult. Magját a Szun Jat-szen vezette forradalmi demokrácia képezte, akiket pl. Lenin is gyakran rokonított a jakobinusokkal, de nézeteik utópisztikus vonásaira is rámutatott. Alapvető jelentőségű volt a liberális tábor, amelynek - a néppel szemben is - teret engedett a politikában Szun Jat-szen, s ez is hozzájárult a forradalom bukásához. Nem mehetünk el szó nélkül a mellett a beállítás mellett, miszerint Juan Si-kaj is ehhez a táborhoz tartozott volna. Jobbra állt ő a liberálisoktól. Az udvarral, a monarchistákkal is együttműködött, sőt a külföldi hatalmak támogatását is igénybe vette. Nem csupán a jakobinus alternatíva elhárítása érdekében, hanem a nemzeti burzsoá érdekek ellenére is. Az imperialista nagyhatalmak forradalomellenességét jól dokumentálja a szerző. A bizonyítási anyagba tartozik -de kevéssé meggyőző -, amit Mongóliával kapcsolatban fejteget. A han nacionalizmus, a kínai nagyhatalmi aspirációk megnyilvánulásaként értékeli a Mongóliához való kínai ragaszkodást. Figyelmen kívül hagyja a történelmi előzményeket. A nagyhatalmak — elsősorban Japán — forradalomellenessége késztette arra Szun Jat-szent, hogy a II. Internacionáléhoz forduljon segítségért. Szavakban kinyilvánították a szociáldemokraták szolidaritásukat, de hathatós segítséget nem tudtak nyújtani. A bolsevik publicisztikát kivételnek tekinti Csapkevics, mert kíméletlenül leleplezte az imperialista nagyhatalmak mesterkedéseit. Szükségesnek tartja hangsúlyozni, hogy Oroszország kivételt jelentett. A cári diplomácia nem avatkozott be Kína belügyeibe. Csupán annyit deklarált, hogy Mongólia orosz érdekszféra, Oroszország meghallgatása nélkül területeiről ne döntsenek. Az orosz tartózkodás hátterében az egyre feszültebb európai helyzetet, közelebbről a Balkán-háborúkat láttatja Csapkevics. A bolsevik szerzők az orosz politika imperialisztikus vonásait is leleplezték, ezzel is elősegítve a tisztánlátást a kínai forradalom szövevényes nemzetközi-politikai feltételeiben. (Voproszi isztorii, 1982. 10. szám 31-46. 1.) M.