Századok – 1984
FOLYÓIRATSZEMLE - Csapkevics; Je. I.: Az orosz és kínai forradalmárok kapcsolatai a századelőn 611
611 FOLYÓIRATSZEMLE előtti Amerikára, az édeni egyszerűségre. Ráadásul a gyerekek, akik még nem tapasztalták a felnőttlét kegyetlenségét, optimisták és ártatlanok. Darwin és Spencer idejében ünneplik a gyereket, az emberi fejlődés első állomását, a gyereket, aki még mindig élvezheti az elveszettnek hitt paradicsomi létet. Sok a hasonlóság az Uyen önéletrajzi regények szereplői, valamint Mark Twain és Booth Tarkington fikcióinak hősei között. Mindkét fél azon az állásponton van, hogy a rossz gyerek - az átlagos, normális, s minden rosszasága dacára is szeretere méltó. A Tom Sawyerban Twain egy gyerek személyén keresztül mondja el saját véleményét, tapasztalatait, és ábrázolja a társadalmat. A Huckleberry Finnben még inkább ekőtérbe kerül az író személye, az egyes szám első személyű elbeszélésmód segítségével, így inkább a felnőtteknek beszél a felnőttek problémáiról. Tom a tipikus 13 éves gyerek megtestesítője, akinek olyan kalandok jutottak, melyekről legtöbb kortársa csak ábrándozhatott. Amikor Mark Twain folytatta Tom történetét, sajnos, figyelme már a felnőttek felé fordult. Stephen Crane és Owen Johnson is Mark Twaint tekintették szellemi elődjüknek, úgyszintén Booth Tarkingtont is. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy hősének, Penrodnak neve először a Huckleberry Finn 41. fejezetében tűnik fel. Penrod fiatalabb egy évvel Tómnál, de nagyon hasonlít rá. Közép-nyugati dialektusban beszél, de ő már nem vidéki fiú, hanem egy iparváros, Indianapolis szülötte. Tarkington realistábban ábrázol, mint Mark Twain. Míg Twain Tom Sawyer kalandjairól írt, addig Tarkington csak Penrodról. Viszont nála már nem azonosul a hős annyira az alkotójával, mint Mark Twainnél, hiszen már a kor is mást kíván tőle, mint gyermekkori emlékeit. Penrod mindenképpen Tom Sawyer méltó utóda, s ők ketten már nemcsak népszerű, hanem immár klasszikus példái is az amerikai gyermekhősöknek. (Revue Française d'Études Américaines, No. 17. Mai 1983. pp. 319-331.) B. B. JE. 1. CSAPKEVICS: AZ OROSZ ÉS KÍNAI FORRADALMÁROK KAPCSOLATAI A SZÁZADELŐN Cikke bevezető részében az 1911-13-as kínai forradalom jelentőségét méltatja a szerző. Kiemeli Szun Jat-szen szerepét, aki kereste a kapcsolatot a II. Internacionálé vezetésével, nagy figyelmet fordított az első orosz forradalom tanulságaira. Mindezt azért is hangsúlyozza Csapkevics, mert a polgári szerzők szerint a kínai forradalmárok csak a Kominternnel kerültek érdemi kontaktusba. 1919 előtt - szerintük - emigráns narodnyik és eszer forradalmárokkal volt legfeljebb kapcsolata Szun Jat-szennek. A szovjet történészek sokoldalúan foglalkoztak eddig is a két ország forradalmárainak kapcsolataival. Elemezték az első orosz forradalom kínai hatását, vizsgálták az orosz forradalmi eszmék terjedését Kínában, számos tanulmányt szenteltek Szun Jat-szen és a narodnyikok viszonyának. Az orosz szociáldemokrácia, különösen a bolsevikok és a kínai forradalmárok problematikájára azonban eddig nem fordítottak kellő figyelmet. Az újabb kutatások eredményei alapján a historiográfiának ezt a mulasztását igyekszik pótolni a szerző, helyenként kissé túlbecsülve a feltárt kapcsolatok jelentőségét. Az orosz és kínai forradalmárok elsősorban emigráns központokban kerültek egymással kapcsolatba a századelőn. Nagaszakiban, Sanghajban és Párizsban voltak olyan jelentősebb emigráns kolóniák, ahol orosz és kínai forradalmárok egyaránt éltek. Figyelemre méltó a két forradalomnak az az érintkezési pontja, amelyet a Kelet-Kínai Vasút példájával illusztrál Csapkevics. B. Z. Sumjackij memoárja és más források alapján mutatja ki, hogy az 1905-1907-es forradalom sztrájkharcaiba a vasútvonal munkásainak egynegyedét jelentő kínaiak is bekapcsolódtak. Mindenekelőtt Harbinban. A forradalom elfojtása után közülül sokan kerültek Közép-Kína vasútvonalaira, ahol vezető szerepet játszottak az 1911-13-as eseményekben. Hupej és Szecsuan tartomány vasútjain 1911-ben az oroszországi tapasztalatok hasznosításával szervezték meg a sztrájkot. A kínai munkások forradalmasodása szempontjából tulajdonít jelentőséget a szerző a sanghaji orosz forradalmi kolóniának, ahol például hosszú időt töltött a bolsevik Artyom (Szergejev) is. Hatékonyabb volt a két forradalmi mozgalom
