Századok – 1984
FOLYÓIRATSZEMLE - Aminzade; Ronald and Hodson; Randy: Társadalmi mobilitás egy francia városban a 19. század közepén 606
606 FOLYÓIRATSZEMLE elgondolásainál, hanem a jelen bírálatából kiindulva a jövőre keresi a megoldást, s a politikai gyakorlatot az elmélet segítségével kívánja megújítani. Az Államlexikon cikkírói és az ifjú hegeliánusok között a legélesebben az államfelfogásban és a társadalmi kérdésekben nyilatkoztak meg az ellentétek. Míg ugyanis előzők az 1830-as forradalomhoz mint elérhető maximumhoz igazították programjukat, s legfőbb céljukat a harmadik rend emancipációjának kivívásában határozták meg, addig utóbbiak már új elv, az egész nép emancipációjának elfogadtatásáért indítottak offenzívát. (Zeitschrift für Geschichtswissenschaft 1982/5 413-425.) E. G. RONALD AMINZADE AND RANDY HODSON: SOCIAL MOBILITY IN A MID-NINETEENTH CENTURY FRENCH CITY TÁRSADALMI MOBILITÁS EGY FRANCIA VÁROSBAN A 19. SZÁZAD KÖZEPÉN A tanulmány Toulouse város társadalmi mobilitásának jellemzőit vizsgálja 1830 és 1872 között. Az elemzett periódust fontos változások jellemzik Franciaországban, az ipari termelés társadalmi szervezetében, az osztályviszonyokban és a munkásság osztálytudatában. Toulouse városban -Nyugat-Franciaország regionális központja - mindezek a változások különösen gyorsan zajlottak le. Az elemzés a társadalmi változások marxista elméletére épül. A kéziratos népszámlálások, a házassági anyakönyvek a városra vonatkozóan 1830-72 között 1410 féle foglalkozási megnevezést használnak. Mindezeket a foglalkozási kategóriákat többféle kiegészítő forrást felhasználva, a szerző három fő osztálykategória szerint csoportosította: burzsoázia, kispolgárság és munkásosztály. A házassági anyakönyvek adataira épülő mobilitásvizsgálat az apák és fiaik foglalkozási, illetve osztálypozíciójára vonatkozó változásokat követi nyomon. A város gyors népességnövekedése és iparosodása a munkásosztály gyors számbeli és aránybeli növekedését eredményezte. 1830-ban a vőlegények 68,7%-a tartozott a munkásosztályhoz, míg a vőlegények apjai között csak 52,8% volt a munkásszármazásúak aránya. 1872-ben még nagyobb különbséget észlelhetünk, a vőlegények 73,7%-a volt munkás, míg az apák között csak 50,2% volt ez az arány. Az 1830. évi adatok szerint a város társadalmi osztályai között a felfelé irányuló mobilitás 5,2%, a vőlegények többsége 82,6% ugyanabban az osztálypozícióban maradt, mint apja, s 12,1% volt a lefelé irányuló mobilitás aránya. A burzsoázia saját soraiból való újratermelése igen nagy mértékű volt, bár valamelye'st csökkenő tendenciát mutat. 1872-ben a burzsoáziához sorolható vőlegényeknek 21,7%-a munkáscsaládokból származott, szemben az 1830. évi 12,8%-kal. A munkásosztály 1830-ban elsősorban saját soraiból termelődött újra. A munkás vőlegények 69,3%-ának apja is e kategóriához tartozott, míg 18,4%-uk a mezőgazdasági szektorból származott. A kézművesiparban dolgozó munkások képviselték a legnagyobb csoportot a város munkásosztályán belül. 1830-ban a kézműiparban dolgozók 81%-a ugyanebből a rétegből származott. A kézműipari munkásoknak csak 5%-a emelkedett fel a burzsoázia soraiba. A kispolgárság köréből a burzsoáziába való felemelkedés lehetősége igen korlátozott volt, mégis 1830-ban a burzsoázia soraiba való emelkedés valószínűsége négyszer nagyobb volt a kispolgárság számára, mint a munkásosztálynak. A munkásosztályon belüli mobilitást illetően a tanulmány néhány kérdést külön is elemez. így a betanított és szakképzetlen munkások, valamint a kézműiparban dolgozók közötti mobilitást, valamint azt a kérdést, hogy a szolgáltatások területén folytatott munka átmeneti lépcső volt-e a felfelé irányuló mobilitásban. A szakképzetlen és betanított munkásoknak csupán töredéke vált képzett kézművessé. Azoknak is, akiknek sikerült ez a felemelkedés, 40%-a gyárakban dolgozott, kézműves jellegű munkát végezve. A szakképzetlen vagy betanított munkásból kézművessé válás azt sugalmazza, hogy ez felfelé irányuló mobilitást jelentett. Azonban a konkrétabb elemzése azoknak a kézművesszakmáknak, amelyekbe felemelkedhettek, jelzi, hogy ezen szakmák „proletarizálódtak". Vagyis a foglalkozási megnevezések konkrét tartalmának elemzésére van szükség, ahelyett, hogy egyszerűen feltételeznénk, hogy
