Századok – 1984
FOLYÓIRATSZEMLE - Bauer; Ileana-Lieper; Anita: A Vormärz liberalizmusának differenciálódási folyamatához. Az ifjú hegeliánusok és az "Államlexikon" közötti kapcsolat 605
FOLYÓIRATSZEMLE 605 tást nyújthat a történeti forrásokban rejtezkedő' információ. Mindez csupán bonyolítja, de nem teszi lehetetlenné a társadalmi valóság (ha nem is a totalitás) feltárását a források által nyújtott információk alapján. A továbbiakban a történeti források csoportosítási lehetőségeit veszi számba a szerző. Szükségesnek tartja a tárgyi, az írásos, a művészi és a szóbeli emlékek megkülönböztetését. Kialakulásuk és tartalmuk alapján is rendszerezhetők. Végül néhány konkrét példával illusztrálja elméleti igényű fejtegetéseit. Elsőként a Tatyiscsev munkáiról folytatott polémiákat említi. Sokáig kétségbe vonták, hogy egykorú források (évkönyvek) ismeretében írta meg krónikáit. Alkotó fantáziája termékeinek tekintették művei nagy részét. B. A. Ribakov argumentálta először — igaz, külsődleges jegyek alapján — Tatyiscsev hitelességét. Nála is és az Ipatyev-krónikában is adott évről meghatározott számú sor szerepelt. Meggyőzőbbek voltak L. V. Milov következtetései. A rövidítési rendszer hasonlósága mellett a személyekről adott jellemzések azonosságát állapította meg. Kimutatta, hogy Tatyiscsev valószínűleg az Ipatyev-krónika egyik forrását ismerhette, amely állítást kortársai megjegyzései is alátámasztottak. Kovalcsenko másik példája is tanulságos. A paraszti osztásföldek nagysága, illetve az obrok között keres korrelációt néhány belső-orosz kormányzóság adatai alapján. Abból indul ki, ha korreláció van a két adat között, akkor normálisan funkcionáltak a feudális társadalmi viszonyok. Ellenkező esetben -s ezt mutatta ki - a feudalizmus válságát igazolják. Megállapítása elgondolkodtató, bár a földminőség és a paraszti gazdaságok sűrűsége, mint fontos szempont, elkerülte az igényes szerző figyelmét. összességében a cikk elméleti igényességről, módszertani bátorságról tanúskodik. Kovalcsenko más munkáival együtt korszerű értéket képvisel a szovjet történettudományban. (Is ζ torija SzSzSzR. 1982. 3. szám 129-148. I.) M. ILE AN A BAUER - ANITA LI Ε PERT: A VORMÄRZ LIBERALIZMUSÁNAK DIFFERENCIÁLÓDÁSI FOLYAMATÁHOZ. AZ IFJÚ HEGELIÁNUSOK ÉS AZ „ÁLLAMLEXIKON" KÖZÖTTI KAPCSOLAT Az 1830-as évek közepétől, az 1830-as párizsi forradalom hatására felélénkülő hazai mozgalmak lecsillapítását követően Németország-szerte felerősödött a burzsoázia különböző rétegeinek átáramlása a liberális ellenzék soraiba, a felszín alatt új erőre kapott a rajnai burzsoázia által irányított szervezkedés a félfeudális monarchikus kormányzati rendszerek felszámolására. Ehhez a tendenciához kapcsolódott a különböző liberális irányzatok egyesítésével próbálkozó Államlexikon-sorozat szerkesztőiszerzői gárdája. Az elsősorban a délnémet liberális vonulathoz tartozó tudósok a sorozat keretei között List ösztönzésére a legkülönbözőbb tudományágak (állam- és jogtudomány, filozófia, nemzetgazdaságtan stb.) együttes munkájával törekedtek politikai, gazdaság- és társadalompolitikai elképzeléseik egységes rendszerének kidolgozására, hogy ezzel is elősegítsék a polgári — alkotmányos jogállamba való átmenet problémáinak tisztázását. Miután a kiadott kötetek összességükben a mérsékelt liberalizmus nézeteit közvetítették a közvélemény felé, a vállalkozás rövid időn belül kihívta az ifjú hegeliánusok elmarasztaló állásfoglalását. A 40-es évek elején már érezhetővé vált az alkotmányos monarchia és a népszuverenitás elvét hirdető két irányzat közötti ellentétek kiéleződése, a liberalizmus éa radikalizmus negatív következményekkel járó kettéválása azonban igen lassan ment át a köztudatba. A rajnai burzsoá liberalizmus képviselőivel szoros kapcsolatban álló ifjú hegeliánusok nyilvános vitákban igyekeztek nézeteiket megismertetni és elfogadtatni, azzal azonban a Neue Rheinische Zeitung is egyetértett, hogy: „közvetlen múltunkban a délnémet liberalizmus rendelkezik a legnagyobb befolyással, a jelenlegi néptudatban a legszélesebb bázissal anélkül, hogy azt tulajdonképpen uralná, sokkal inkább attól hordoztatván." A dél- és az északnémet liberalizmus között mélyülő ellentétekre mutatott rá Engels 1842. áprilisi elemzése, mely szerint a 18. sz.-i államfelfogásból kiinduló délnémet liberalizmus beérte a ,jelen" ábrázolásával, az új északnémet filozófia viszont nem áll meg a régi mintáknál, Rousseau 11*
