Századok – 1984

FOLYÓIRATSZEMLE - Kovalcsenko; I. D.: A történeti források az információelmélet fényében 603

604 FOLYÓIRATSZEMLE sokat sem szabad elhanyagolni. A történettudományok továbbfejlődésének zálogát látja bennük, mivel egyre kevésbé lehet számítani új források felfedezésére, ezért az adott forrásbázis intenzívebb elemzését kell előtérbe állítani. Ezt a célt szolgálja az információelméletben rejlő lehetőségek kihasználása is. A cikk első felében az információelmélet főbb, a forrásfeldolgozás során is alkalmazható tételeit foglalja össze Kovalcsenko. Felidézi, hogy a marxista felfogás szerint az információ az objektív valóság jelenségeinek tükrözött sokfélesége. Fontos kérdés, hogy a variációk közül melyik a leghitelesebb. Különösen a társadalmi létezés tükröződése, illetve ennek törvényszerűségei érdemelnek figyelmet, amikor a forráskutatás szempontjából közelítünk az információelmélet tételeihez. Látni kell, hogy a társadalmi létezés szerves része az információk, a tükrözött jelenségek szüntelen cserélődése, érintkezése, metamorfózisa, kölcsönhatása. Az információ tartalmi gazdagságából következtetni lehet a tükrözött társadalmi valóság fejlettségi szintjére. Elkerülhetetlen a distinkció. Az információ forrásául szolgáló valóság, az információt befogadó szubjektum és a tulajdonképpeni információ között. A szubjektum ugyanis mindig célszerűen, meghatározott szempontok szerűit szelektálja az információkat. Érvényesül a pragmatizmus. Ugyanakkor a válogatás nem független a szubjektum valós helyzetétől, különbségtevő képességétől, a tükrözött objektumtól. Tehát, ha korlátozottan is, az információ ezáltal az adekvátság elemeit is magán hordozza. Reális a szemantikai aspektus figyelembe vétele. Az információn belül tehát a szubjektum függő, pragmatikus szempontjaitól meghatározott elemek és az objektív valóság által determinált mozzanatok különíthetők el. Ez utóbbiak a valóság struktúráját hordozzák magukban, A kettő arányainak feltárása a kutatás alapvető feladata. Eredményes megoldása a szintaktikus szempont figyelembe vételét, azaz az információ kifejezési, megfogalmazási módját igényli. Az ún. társadalmi információk, a társadalmi jelenségek tükröződésének vizsgálatakor felmerül materiális vagy szellemi, tudati természetük kérdése. Kovalcsenko úgy ítéli meg, hogy bár az anyagi világ tükröződéséről van szó, maga a tükrözés - amelynek eredménye az információ - szellemi folyamat, a szubjektum terméke. (Igaz, ez a szubjektum is materiálisán determinált). Az információ adekvátságának megállapítása is fontos feladat. A szubjektív és objektív elemek arányának ismeretében lehetséges. Döntő kérdés a szubjektum (osztály, csoport, egyén) társadalmi helyzetének, érdekeinek a feltárása. Nem kevésbé jelentős megismerő, valóságmegragadó képességének ismerete. Torz, aszociális érdekek, vagy a megismerési képesség fejletlensége hamis tudat (információ) kialakulását eredményezheti. Az információ ez esetben is értékes. Nem a valóságról, hanem a szubjektumról nyújt hasznosítható ismereteket. Végül a társadalmi információk értékének a problémáját veti fel a szerző. Rámutat, hogy ez kvantitatív módon nem határozható meg. Legfeljebb annyi, hogy kortól, helytől függően az információ értéke változhat, de nem beszélhetünk teljesen értéktelen, sem abszolút értékű társadalmi információkról. Csoportosításuk, rendszerezésük ugyanakkor alapvető feladata az információelméletnek. Szerzőnk elgondolhatónak tartja, hogy a történeti forrásokat információként értelmezzük, s feldolgozásuk során ennek megfelelően járjunk el. Ilyen alapon helyteleníti pl. az ún. közvetlen és közvetett források szembeállítását. (Nem megkülönböztetését!) Példaként az ekevasat említi, amely egyrészt meghatározott kor tárgyi emléke (közvetlen forrás), másrészt tükrözi készítői, használói társadalmi fejlettségi szintjét, tehát közvetett információkat nyújt. Hasonlóan a memoárok. Szubjektívek, mert szerzőjük szemüvegén keresztül láttatják a világot, a kort. Ugyanakkor a szerzőre vonatkozóan objektív információkat tartalmaznak. Megemlíti még Kovalcsenko a jobbágyi panaszokat, mint történeti forrást. Egyrészt az objektív jobbágy-földesúri viszonyról, másrészt a paraszt szubjektumáról árulkodnak. Az információkhoz hasonlóan a történeti források is szubjektív és objektív elemeket hordoznak. Ezek aránya társadalmi érdekektől, a megismerési képességtől függ. De mindig tartalmaznak valamilyen hasznosítható információt. Elméleti, de gyakorlati kutatási szempontból is izgalmas kérdés a történeti források (információk) értékváltozása, például a többlépcsős szubjektiválódás eredményeként. A forrásképzés folyamatában beépülnek szubjektív elemek. A forrásban rejlő információk továbbítása során, fel- vagy átdolgozásakor (!) ezek újabbakkal bővülnek. Ez a körülmény a forráskritika jelentőségére hívja fel a figyelmet. Ugyanakkor az objektív tartalmi elemek gazdagodását is látnunk kell. A tükrözött valóságra, a forrásképző, illetve az átdolgozó objektív viszonyaiba is bepillan-