Századok – 1984
TANULMÁNYOK - Buza János: Törökkori állattartás a ”vadszám" és az adózás tükrében 3
54 BUZ A JÁNOS népesség viszonylag csekély száma, ebből következően a megművelt földek szerény mennyisége, illetve velük szemben a tágas legelők, bérelt puszták, esetleg ár-, vagy belvizek miatt bizonytalan hasznosítású területek az extenzív állattartás20 5 elsődlegességét lehetővé tették. A „marhaszám" utáni adózás helyenként nyilván túlélte az intenzívebb gazdálkodásba való lassú átmenet időszakát, szívóssága, fokozatos elsorvadása tagadhatatlanul mély gyökerekre vall, kézenfekvő, hogy ott és addig tarthatta fenn magát a legtovább, ahol és ameddig az adózásban — gazdasági, közigazgatási és politikai feltételektől meghatározottan - a már vagyonilag differenciálódott adózók, valamint az adóztatok között nem közvetlen kapcsolat, hanem (kezdetben bizonyos fejlettség, később viszonylagos elmaradottság következtében) autonómia,5 0 6 s ebből kifolyólag lazább függőségi viszony alakult ki. Aligha véletlen tehát, hogy alföldi mezővárosainkban, a Hajdúság és a Jász-Kun kerület néhány helységében a 18., valamint a 19. században még fellelhetőek voltak - természetesen nem egységes és egy szűkebb régión belül sem változatlan formában - a marhaszám, vagy vadszám szerinti adózás nyomai. 7. Összefoglalás Kecskemét gazdaság- és társadalomtörténetének újabb kutatási eredményei207 meggyőzően bizonyítják, hogy a vadszám mint adókulcs, viszonylag rövidebb időszakon belül is módosult; a már többször említett 1672. évi tanácsi határozathoz képest, az 1695. évi végzés kibővítette a vadszám címén adó alá vont anyagiak körét, az adóterhek századforduló körüli — valóban nemcsak szólamszerű, hanem tényleges — súlyosbodása, rákényszerítette a mezőváros lakosságát más településekhez hasonlóan arra, hogy a terhek igazságosabb elosztását keresse. Ez nem tekinthető helyi, sőt még csak országos jelenségnek sem, Juhász Lajos úttörő munkájában közel fél évszázaddal ezelőtt felvetette már, hogy adózásunk a 17. század végén az európai adórendszerhez közelített.20 8 Szűkebb témánkhoz és a két, szomszédos mezővároshoz visszatérve meg kell állapítanunk, hogy Kecskemét és Nagykőrös adózása sok hasonlóságot mutat. Valószínű, hogy volt olyan időszak, amikor a vad-, illetve marhaszám szerinti adózás teljesen egyező volt a két mezővárosban, a 17. század utolsó harmadában azonban már csak a hasonlóság állt fenn. Az egyező, illetve eltérő vonások után nyomozva tanulságosnak ígérkezik vad-, illetve marhaszámaiknak néhány évi összevetése. Mivel Kecskemét 1662 előtti adókönyvei a második világháború alatt megsemmisültek, csupán arra támaszkodhatunk, amit 20 5 A külterjes állattenyésztésre 1.: Szabadfalvi József: Az extenzív állattenyésztés Magyarországon. Műveltség és hagyomány XII. Szerk.: Gunda Béla Debrecen 1970. Témánk és a korszak szempontjából megjegyzendő, hogy a szerző - összehasonlító történeti-néprajzi kutatásainak egyik eredményeként - megkérdőjelezi „... a magyarság földművelésének úgynevezett törökkori ..." visszaesését. 128., 148., 155., 189. 206 A mezővárosi autonómia fontosságát az ingatlanforgalom kapcsán emelte ki Szabó István, de a földesúri fennhatóság közvetett realizálódását a mezőváros tágabb értelemben vett adóztatójára is alkalmazhatónak vélem, ugyanis annak a joga egészében, a közösség egyes tagjainak érintése nélkül érvényesült, a mezővárosi polgár-jobbágy nem vele, hanem a maga közösségével került függő viszonyba..." A jobbágy birtoklása az örökös jobbágyság korában. (Értekezések a történeti tudományok köréből XXVI.(4.) Budapest 1947. 29. ,07 Az ingóvagyonon kívül az ingatlan (ház, kert, szőlő) után a vadszámra kivetett adó kétszeresét, illetve „fő pénz vagy személy pénz" címén a vadszámmal azonos összeget kellett fizetni. Iványosi-Szabó: Három katonai összeírás. .. 293-294. ä0 »Juhász Lajos: A porta története 1526-1648. Századok 1936. 577-578.
