Századok – 1984
TANULMÁNYOK - Buza János: Törökkori állattartás a ”vadszám" és az adózás tükrében 3
TÖRÖKKORI ÁLLATTARTÁSUNK ÉS AZ ADöZaS 55 Hornyik János forráskiadványai tartalmaznak.20 9 Az első — összehasonlításra alkalmas — évből, 1640-ből, kiderül, hogy, Kecskeméten és Nagykőrösön csaknem azonos az összeírt vadszám és a marhaszám, ezt követően azonban Kecskeméten kezdetben csak mérsékelten, később viszont határozottan emelkedett a vadszám 1660-ig, Nagykőrösön éppen fordítva történt. 1663-ban Kecskeméten 86,2%-kal magasabb a vadszám az 1640. évinél, ezzel szemben Nagykőrösön a felénél is kevesebbre (43,1%) esett vissza a marhaszám. Az egy marhaszámra kivetett adó — 1668-tól eltekintve — Kecskeméten 2-3 dénárral alacsonyabb volt, mint Nagykőrösön, ahol ez időtől kezdve állandósult a marhaszámonkénti 15 dénáros adó. Kecskemét vadszám utáni adójának mértéke 1640—1660 között nemcsak mérsékeltebbnek, hanem állandóbbnak is tűnik Nagykörösénél, s mivel 1640 és 1647 között a „hírős városban" mérsékelten emelkedtek a marhaszámok, feltételezhető, hogy ott - Nagykőrössel ellentétben — nem (vagy nem olyan drasztikusan) emelték meg 1642-1644 között az egy vadszám után fizetendő adót. Az összehasonlításra lehetőséget nyújtó évek hézagossága ellenére is elfogadhatónak tűnik fentebbi megfigyelésünk, ti. az, hogy a mezővárosi szinten összegzett vad-, illetve marhaszám mennyisége, valamint az egy marhaszámra kivetett adó mértékének változása között az 1650-es évek végéig hosszabb távon jellemző fordított arányosság állt fenn. Kecskeméten 1640-1660 között — a rendelkezésünkre álló néhány év adatai nyomán — 8 dénárt vetettek ki egy-egy vadszámra, s 1647-től 1654-ig minimális a vadszám ingadozása, az ötvenes évek második felében pedig határozott növekedés látható. Nagykőrösön 1635—1639 között szintén változatlan — évről évre 8 dénár — volt a marhaszám utáni adó, s ezekben az években kiegyenlítetten magas (átlagosan 10 899,2) a marhaszám és ingadozása sem volt számottevő (minimum: 10 466:1638, illetve maximum: 11 300:1637). Bármennyire hipotétikusnak is tűnik, megkockáztatható, hogy az 1630-as évek végéig nemcsak jellegében, hanem részleteiben szintén vagy azonos volt, vagy igen közel állt egymáshoz a két mezőváros adózási gyakorlata. Az 1640-es évektől azonban módosulás következett be, mint láttuk Nagykőrösön egy-egy marhaszámra magasabb adót vetettek ki s feltételezhető, hogy a későbbiekben nemcsak az adókulcs nevében — vadszám, illetve marhaszám — volt különbség, hanem magában az adózásban ugyancsak tartalmi változás következett be. A későbbiekben ennek egyik megnyilvánulási jeleként értékelhetjük azt, hogy Kecskeméten 1672-ben 15 dénárról 10 dénárra szállították le a vadszám210 utáni adót, s ezt követően évekig ugyanennyit fizettek a helyi adózók, Nagykőrösön viszont 1668-1687 között változatlanul 15 dénárt róttak ki marhaszámonként. Kecskeméten a vadszám többszörösére emelkedett az idők folyamán, az 1668. évi 10 655-ről 1682-ben 27 456-ra, ezzel szemben Nagykőrösön csupán szerény gyarapodás mutatható ki, 1671-ben 5002,5 marhaszámot írtak össze, az 1682. évi adókönyvből pedig 6163,5 marhaszámot tudtam összeszámlálni. A korábbi számítások egyike szerint 1682-ben csak 5955 marhaszáma volt Nagykőrösnek. A két utóbbi évet összevetve,211 s az adózók számát is figyelembe véve 2 ° * Hornyik: II. 185-186. II "összegszerűen azonos az 1662. évivel: „Vadszám mindenestül 20 ezer öttszáz hatvan egyedfél, facit fl, 2056 id est ket ezer ötvenhat forint d. 5." Kecskemét 1662. évi adólajstroma. 160. III Balanyi Béla: A három város és II. Rákóczi Ferenc szabadságharca. Fejezetek Pest megye történetébó'l I. Studia Comitatensia 7. Tanulmányok Pest megye múzeumaiból. Szerk.: Ikvai Nándor. Szentendre, 1979. 70-71.
