Századok – 1984
TÖRTÉNETI IRODALOM - Merchav; Peretz: Linksozialisten in Europa zwischen den Weltkriegen (Ism;: Jemnitz János) 583
583 TÖRTÉNETI IRODALOM feszítve, területek katonai megszállása, gazdasági kifosztása révén megteremtette a Duna völgyi német hegemónia felszámolásának a történelmi körülményeit is. A mű érdemeinek túlsúlya, adat- és gondolatgazdagsága mellett is támadhat az olvasóban néhány említésre érdemesnek vélt hiányérzés. Megfontolandónak tűnik, nem érte volna-e meg a német nagytérgazdaság elméleti irodalmáról és Schacht Neuer Plánjáról szóló rész kiegészítése annak jelzésével, hogy ez a koncepció - pusztán közgazdász szemével nézve -, az eredetileg kozmopolita tendenciájú tőkés gazdasági integrálódás történelmüeg objektív tendenciája egyik lehetséges változatának tekinthető. Ezt azonban a nacionalista töltésű hitlerista német imperializmus az emberiség egyetemes érdekeivel ellenkezővé torzította el, és emiatt csak idézőjelben említhető „modern" elméletnek, mert - bármennyire is közhelynek számít, mégis el kellene mondani, hogy - történelmi értelemben véve -, csupán az tekinthető korszerű elméletnek, amely - végső soron - előbbre viszi az emberiség minden irányú fejlődését, és nem sodorja pusztulásba a népeket. Az ilyen és ehhez hasonló, még kínálkozó apró hiányérzetek azonban mit sem változtathatnak azon a vitathatatlan tényen, hogy Ránki György könyvét nem csupán a történelem után érdeklődő nagyközönség, hanem történelemtanárok és kutató történészek is haszonnal forgathatják (utóbbiak új adatai és újabb összefüggések feltárása miatt). A műnek, mint minden valóban igényes tudományos munkának, a maga konkrét történelmi tárgyán túlmutató az érvénye és napjainkhoz is kíván szólni. Emiatt különösen érdemes elgondolkodni a belőle meríthető tanulságokon. Mérei Gyula PERETZ MERCHA V: LINKSOZIALISTEN IN EUROPA ZWISCHEN DEN WELTKRIEGEN Europaverlag Wien. 1979.129 I. BALOLDALI SZOCIALISTÁK EURÓPÁBAN A KÉT VILÁGHÁBORÜ KÖZÖTT Egy ideje megnőtt az érdeklődés a szociáldemokrata pártok, elképzelések története iránt. Hazai történeti irodalmunkban azonban a két világháború közötti szociáldemokrata pártok ábrázolása még mindig nagyon szegényes, s ez még inkább áll a baloldali áramlatok bemutatására. Peretz Merchav Bécsben született, s ott a baloldali szocialisták egyik legnagyobb befolyású teoretikusához, Max Adlerhez kapcsolódott, majd Izraelben a szocialista párt egyik balszámyának volt egyik vezetője, nemzetközi szakértője - és egyúttal kritikus történésze. Vagyis egyszerre volt tanítvány, kortárs — és kritikus felülbíráló. Munkájának ez különös értéket ad, minden során átizzik a „mesterek" megértése, tisztelete - de ennek ellenére nem a csodálat hangján ír, hanem rávilágít a koncepciókra, s nem titkolja a problémákat sem, sőt még a legtiszteltebbekkel, pl. O. Bauerrel szemben is bírálattal él. A korán elhunyt szerzőnek ez az utolsó, posztumusz alkotása, amit a linzi egyetem baloldali szocialista munkatársai segítettek tető alá hozni és megjelentetni. Messzemenően igazuk volt, hiszen a szerző még osztrák vonatkozásban is tudott újat mondani; a kötet a maga egészében pedig egyszerűen az ún. „hézagpótló" munkák sorába tartozik. Merchav végeredményben három ország szocialista mozgalmának, illetőleg baloldalának történetét vázolja fel. Ez az osztrák, a német és a francia. A számára oly közeli s végeredményben 1918 után centrális helyet elfoglaló osztrákkal kezdi munkáját. Egyaránt érinti az ausztromarxizmus elméleti jelenségét és a Vörös Bécs gyakorlatát, felidézi a baueri helyzetértékelést az 1918-as lehetőségekről, a híres 1926-os linzi programot, az agrártéziseket, a „nagy párt-kis ország" dilemmát, majd azt, hogy a baloldali ellenzék és a párt egésze között müyen volt a kölcsönhatás. A sok pontos jelzés, a vüágos megelevenítés mellett Merchav kritikusan veti fel „visszapillantó tükörből", hogy amennyiben 1934-ben már „minden elveszett", akkor mikor lehetett volna e tendenciát visszájára fordítani. Merchav e vonatkozásban egyaránt felidézi a bal-oppozíciós
