Századok – 1984
TANULMÁNYOK - Buza János: Törökkori állattartás a ”vadszám" és az adózás tükrében 3
TÖRÖKKORI ÁLLATTARTÁSUNK ÉS AZ ADÖZAS 53 ,De jumentorum aestimatione 2 0 3 marhák becsüjérőP 0 04 § 50. Notandum, quod unus Bos non claudus, vei aliter non destructus; § 51. Duae vaccae sine vitulis: § 52. Una vacca cum vitulo; § 53. Quatuor oves; § 54. Quatuor porci; § 55. Cabella sine poledro; § 56. Cum poledro masculo; § 57. Cum poledro foemineo; adM. 1 adM. 1 adM. 1 adM. 1 ad M. 1 adM. 1 adM. 1 Meg kell jegyeznünk, hogy egy ökör, mely nem sánta sem máskép nem hibás, Két tehén bornyú nélkül Egy bornyús tehén Négy juh Négy sertés Kancza csikó nélkül Csődör csikóval 1 gíra 1 gíra 1 gíra 1 gíra 1 gíra 1 gíra 1 gíra § 58. Equus sellatus, secundum valorem ejus, aestimatur. ad M. 1 cum media Kancza csikóval másfél gíra A hátas lovat értéke szerint becsüljük. illetve § 36. Item Molendinum suptus, vei desuper currens, et tempore aestus non defïciens; ad M 10" Továbbá az alulról vagy alulfelül csapó malmot, melynek vize szárazság idején nem apad el 10 girára." Marha-, illetve vadszámról nem esik szó a Hármaskönyvben, de látható, hogy szerzője értékbecslés révén különböző anyagi javakat igyekezett közös nevezőre hozni, s bár az élő állatok számában vannak eltérések - Kecskeméten 5 öreg ürü tett egy vadszámot 1672-ben, a Hármaskönyv szerint 4 juh becsértéke 1 márka - viszont az egész évben működőképes malom értéke 10 márka, Kecskeméten pedig egy malom 10 vadszámmal volt egyenlő. Az ősforrás távoli múltba visszanyúló vagyonbecslés, a marhaszám szerinti adózás pedig erre visszavezethető vagyonadó kulcsa, amelynek kialakulása kétségtelenül megelőzte a magyarországi török hódítást. El kell tehát vetnünk - immár véglegesen - a marhaszámmal kombinált adózás török eredetét. A kecskeméti végzésben valóban „.... régi atyáink törvényes szokások szerént. .." jártak el, s e példa nyomán Salamon Ferenc joggal tekintette török uralom előtti „ősi. törvényes szokásnak" a marhaszám szerinti adózást. Az azonban nem állítható kellő biztonsággal, hogy a marhaszám szerinti adózás kizárólag magyar adózási forma lenne, elképzelhető, hogy hasonló adózási szokás másutt és korábban is létre jöhetett. Megkockáztatható, hogy kialakulása egyidős lehet az állatmagántulajdont terhelő adóztatással, s fejlettebb gazdasági és társadalmi viszonyok közepette ott élhetett tovább, ahol a gazdálkodásban a külterjes állattartás játszott vezető szerepet, amely fenntartható volt mindaddig, amíg a ""Corpus Juris Hungarici, seu decretum generale, inclyti Regni Hungáriáé partiumque eidem annexarum, . .. Opus tripartitum, juris consuetudinarii ejusdem Regni. Authore Stephano de Werböcz. Tyrnaviae 1740. 61. Érszegi Géza szívességéből idézhetem - ez alkalommal is köszönet érte! - korai nyomtatványaink egyikét, melynek nyomán még egyértelműbben a távoli múltba vezethető vissza a marhaszám szerinti adózás előzménye. „Aestimatio pecorum. Unus bos ad unam marcam. Due vacce sine vitulis solum ad unam marcam. Una vacca cum vitulo ad unam marcam. Porci quatuor similiter ad marcam. Duatuor oves similiter ad unam marcam. Canella (sic!) sine polledro ad unam marcam. Cum polledro semellari ad unam mediam marcam, cum polledro masculo ad duas marcas. Equus equatialis cum polledro ad sex marcas; sine polledro ad très marcas. Equus sellatus bis tan tum quantum facit valor sui pretii per Judices aestimatur." - illetve fentebb - „Molendinum subtus currens et tempore aestans non defltiens decern marcas." Az idézetek a valószínűleg 1490. évi ősnyomtatványból származnak: Constitutiones incliti regni Hungáriáé. Országos Széchényi Könyvtár. Régi és ritka nyomtatványok tára. Inc. c. a. 834. 104 Kolosvári Sándor-Óvári Kelemen: Werbőczy István Hármaskönyve. Budapest 1894. 162. 164.
