Századok – 1984
TÖRTÉNETI IRODALOM - Ránki György: Gazdaság és külpolitika. A nagyhatalmak harca a délkelet-európai gazdasági hegemóniáért (Ism.: Mérei Gyula) 577
TÖRTÉNETI IRODALOM 577 Peter Ilisch könyvének sem tett jót a hosszú átfutási idő' (a kézirat lezárásának idó'pontja 1974), de a tiszteletre méltó munkával összeállított adatbázis szűkebb hazájában a szakma kézikönyvei közé emeli. Számunkra a magyar vonatkozású adatokon túl módszertani szempontból, mint a monografikus leletközlés egyik lehetséges változata, érdemel figyelmet. Színvonalas, de többnyire folyóiratokban és évkönyvekben megbúvó leletleírásaink vannak, rájuk és a múzeumi leletjegyzékekre támaszkodva ideje lenne megkezdeni az összegezést! Kezdetként egy regionális kötet is nyereség lenne. Buza János RÁNKI GYÖRGY: GAZDASÁG ÉS KÜLPOLITIKA. A NAGYHATALMAK HARCA A DÉLKELET -EURÓPAI GAZDASÁGI HEGEMÓNIÁÉRT (1919-1939) Magvető Kiadó, Budapest. 1981. (Gyorsuló idő sorozat.) 353 1. Ránki György arra vállalkozik, hogy bemutassa a nagyhatalmak harcát a délkelet-európai gazdasági hegemóniáért 1919 és 1939 között. Valójában - közvetve — ennél sokkal mélyebbre ás. Levéltári források, kül- és belföldi forráskiadványok, a legújabb külföldi és hazai szakirodalom legfontosabb termékeinek hasznosítása révén ugyanis rávilágít arra, hogy az imperialista, monopol-, sőt a születőben levő állammonopolista kapitalizmus történelmi körülményei között milyen hatalmi változások figyelembe vételével és milyen mértékben tekinthető érvényesnek Leopold Rankenak a porosz dinasztikusnagyhatalmi politika idején és annak szellemétől, érdekeitől áthatva kifejtett ama nézete, amely szerint a kis államok csakis valamely nagyhatalom árnyékában, annak védőszárnyai alatt, ámde annak alárendelten maradhatnak fenn. A kötet tényei arról is vallanak, milyen körülmények együttes létezése esetén veszthette volna érvényét nemcsak ez a tétel, hanem ebben a szellemben fogant politikai gyakorlat, pontosabban: milyen feltételek megléte esetén lett volna csökkenthető ez a hatás? Miért érvényesülhetett ez a politika 1939-ig továbbra is a délkelet-európai kis nemzetek kárára, sőt a II. világháború idején egyesek létét is fenyegetően. A kötet erényei közé tartozik az az eljárásmód, hogy a kérdéseket az integrált történeti és közgazdasági módszer és látásmód segítségével, a nagypolitika egymástól függő és egymást kölcsönösen befolyásoló hegemonisztikus hatalmi és gazdaságpolitikai törekvéseit az objektív világgazdasági hosszú távú és konjunkturális mozgások függvényeként ábrázolja, amelyek határt is szabnak a szubjektív törekvések érvényesülésének. Bár nem lehetséges fejezetről fejezetre haladva a kötet mondanivalójának részletes ismertetése -sajnos —, még kevésbé a sok újonnan feltárt tény felsorakoztatása, a recenzió kereteibe talán még belefér legalább annak jelzése, mit talál jellemzőnek a kötet gazdaság és külpolitika viszonyára, a nagyhatalmaknak a délkelet-európai gazdasági hegemóniáért vívott küzdelmei egyes szakaszaira 1919 és 1939 között. Az 1920-as években a feladat az egész kontinensen, különösen pedig a dunai államokban a háborús károk helyreállítása, a gazdaság talpraállítása, megszilárdítása volt A gazdasági rekonstrukciót a dunai térségben a javuló világpiaci agrárárak és a nyugati tőkeimport tette lehetővé. Az előbbiek teremtették meg a konjunkturális felemelkedés külgazdasági elemeit. A külföldi hitelek útján történt gazdasági stabilizáció segítette a konjunkturális lehetőségek kiaknázásához szükséges belső talpraállást, a délkelet-európai országokkal kötött külkereskedelmi szerződések pedig a külkereskedelmi forgalom ugrásszerű növekedését mozdították elő. A térség országainak többsége elmaradott agrárország lévén, gyengén fejlett iparral, belső piacuk szűk volt Gazdasági felemelkedésüket csakis külkereskedelem útján remélhették. 1919 és 1923 között a dunai államokban a gazdasági és a politikai hegemónia jórészt egybeesett. A Magyarország szanálásában is különösen jelentős szerepet játszó Anglia kölcsönei révén bizto-10*
