Századok – 1984
TANULMÁNYOK - Buza János: Törökkori állattartás a ”vadszám" és az adózás tükrében 3
TÖRÖKKORI ÁLLATTARTÁSUNK ÉS AZ ADÖZAS 51 6. Kitekintés Az alábbiakban a teljesség igénye nélkül arra kívánunk vetni egy pillantást, hogy Nagykőrösön és Kecskeméten kívül másutt is fellelhetó'ek-e a vad-, illetve a marhaszám nyomai, továbbá helytálló-e Hornyik János és Salamon Ferenc véleménye, miszerint a marhaszám, mint adókulcs, nem a török uralom következményeként, hanem azt megelőzően alakulhatott ki Magyarországon. A múlt században - közvetlenül Kecskemét és Nagykőrös forrásainak közreadása után - már volt arra példa, hogy a vadszámot, mint legeltetési adót, a Jászság' 9 1 területére is kivetíthetó'nek vélték, bár a helyi források nem igazolták a marhaszám szerinti adózást. A 17. század közepe táján Debrecenben viszont valóban előfordult a marhaszám, 1665-ben úgy rendelkezett a város tanácsa, hogy „A szepesi földre a juhos emberek juhokat elhajthatják, öt juhot egy marhaszámban computálván, abbul a bért megadják." A halápi földön tartott jószágért „.. .esztendeig marhaszámra 2-2 polturát" kellett 1669-ben fizetni, 1666-ban még „avarban" tartották Halápon az erdőt, de a többi erdőt „marhaszámra" bocsátotta a város.' 9 2 Zoltai Lajos nyomán arra következtethetünk, hogy Debrecenben csak akkor bukkant fel a marhaszám, ha a tanács a bérelt pusztákat legeltetésre engedte át, a mezőváros adózási gyakorlatában azonban nem jellemző a marhaszám. A 18. század elejétől Hajdúböszörményben marhaszám szerint adóztak, 1718-ból közelebbről ismert az adókulcs: „Egy marhaszámnak'9 3 vettek külön-külön: minden személyt, két öreg tehenet, két lovat, három negyedfű lovat, négy harmadfű lovat, hat öreg juhot, negyven sertést, 20 kaptár méhet, 25-30 forint készpénzt stb." 1763-ban ugyanitt már a gabonatermesztés kapcsán19 4 is előfordult a marhaszám: „30 (mag) köböl - 1 marhaszám." Hajdúnánás 18. századi adózása hasonlított Hajdúböszörményéhez, de jogos az észrevétel, miszerint „A dica alapjául szolgáló marhaszám a hajdú városokban sem volt azonos."1 9 s Több szempontból is igen tanulságos a hajdúsági példa, nemcsak azért, mert télben és időben kiterjeszti a marhaszámmal kombinált adózási gyakorlatot, hanem azért is, mert az állattartás szinte teljes spektrumán túl magára az adózóra, valamint a megtermelt gabonára ugyancsak érvényesíti a marhaszámot. Hajdúböszörmény idézett marhaszámait, s aζ azokra épülő adózást - az ismertetett formában - azonban nehéz lenne a távoli múltba visszavezetni; lehetséges, hogy a hajdúváros csak átvette az adókulcs megnevezésére szolgáló marhaszámot, illetve egy korábban létezett marhaszám szerinti adózás kapott új tartalmat, de valójában a közelmúlt, pontosabban a kuruc állam közteherviselésről hozott ónodi rendelkezéséhez hasonlóan járt el, mely szerint 2 igás ló, 2 fejős tehén, 4 meddő tehén, 4 üsző vagy 4 kanca (négy évesnél idősebbek), továbbá 12 fejős juh, 12 sertés (egy éven felüli) stb., továbbá 12 kassai köböl búza, 16 köböl liszt, 16 köböl árpa, 30 köböl zab, 30 köböl tönköly, 60 font dohány stb. tett egy dicát, azaz egy adóegységet.1 96 19 ' Gyárfás István: A jászkunság történetéhez a XVI. és a XVII. században. Győri Történelmi és Régészeti Füzetek, IV. 1865. 226. 238. Átvette e részeket: Tóth Tivadar: A jászkunok története a török hódoltság korában. Szolnok 1913. 83-84. 19 2 Zoltai Lajos: Debreczen a török utalom végén. A város háztartása. Különnyomat a Magyar Gazdaságtörténeti Szemléből. Budapest 1905. 182. ill. Zoltai Lajos: Debreczen város számadásai 1658-tól 1682-ig. Különnyomat: Debreczeni Képes Kalendárium 1918. 18. 1,3 Poór János: A hajdúvárosok gazdasági és társadalmi helyzete (1607-1720.). Hajdú-Bihar megyei Múzeumok Közleményei 9. Debrecen 1967. 59. 19 *Poór János: Hajdúböszörmény mezőgazdasága a XVII. és XVIII. században. Hajdúböszörmény története. Szerk.: Szendrey István. Debrecen 1973. 326. 195 Orosz István: Mezőgazdasági termelés és agrártársadalom. Hajdúnánás története. Szerk: Rácz István. Hajdúnánás 1973. 99. Megjegyzendő, hogy az ugyanitt ismertetett, s Orosz István megállapítása szerint „a 18. század derekáig" jellemző dika tételei csaknem tökéletesen egyezőek az 1707. évi ónódi - 1. erre a következő jegyzetet - végzéssel. 1,6 Takács János: Közteherviselés II. Rákóczi Ferenc korában. Zalaegerszeg 1941. 137-140. (Továbbiakban: Takács: Közteherviselés) Vö.: N. Kiss István: Az'1707. évi Rákóczi-féle dicalis conscriptio. Rákóczi-tanulmányok. Szerk.: Köpeczi Béla-Hopp Lajos-R. Várkonyi Ágnes. Budapest 1980. 90. (Továbbiakban: N. Kiss: Az 1707. évi.. .)
