Századok – 1984
FIGYELŐ - Kiss József: Hogyan készül Szolnokon a megyetörténet? 549
FIGYELŐ 559 adatokat, bár az esküdt tisztségviselők és az egyéb alkalmazottak név szerint is szerepelnek az összeírásokban. Mindjárt meg kell mondani azonban, hogy a szerzők nem tudtak eligazodni az elöljárók és az alkalmazottak tisztségét és foglalkozását jelző fogalmak körében. Adott körülmények között ez még csak érthető, hogy az egykori kéziratban több elnevezés különböző s ritkán egyező szóalakban fordul elő: pl. aditus (hírnök? ), adytuus (sekrestyés), aedituus (egyházfi). Ezeket azonban kivétel nélkül nem fordíthatjuk „egyházbíró"-nak, még az aedituus esetében is jobb, ha egyházfi-nak fordítjuk, bár néhány esetben a levéltári kézirat is „aedituus vulgo egyházbíró"-t mond. Ezek a tisztségviselők a különböző templomok és a hozzájuk tartozó gazdaságok és épületek gondnokai lehettek, mivel mind a protestáns, mind a katolikus templomok, plébániák és papok javadalmazása a városhoz vagy a községhez tartozott. S mert egyházi személyek általában nem voltak tagjai a községi elöljáróságoknak, azért az egyházgondnoki feladatokat a tanácsokban világi „egyházfi"-ak látták el. A legtöbb község elöljáróságában szerepelnek a hadnagy (ductor) és a polgár (civis) elnevezésű esküdt tisztviselők, őket a szerzők minden esetben — mind all jászsági helységben — „tanácstag"-nak vagy „tanácsbelidnek fordították, egyrészt mert nem ismerik a községi közigazgatási szervezetben a korabeli hadnagyság (ducatus) szerepét, s ez nem azonos a „dux militaris" fogalmával, másrészt az esküdt polgár elnevezés mellőzésével azt a látszatot keltik, mintha a községi tanács 2—3 tanácsbeli személyből álló testület lett volna. Ahol pl. a levéltári anyagban 9 cívist találtak, oda is csak hármat írtak be. Holott láthatták, hogy az akkor legkisebb jászsági községben, Jászteleken is 6 választott személy alkotta a községi alkalmazottak testületét.4 7 A legnépesebb jászsági községben, Jászárokszálláson pedig 12 esküdt, az egyéb alkalmazottakkal együtt 44 személy állott községi szolgálatban.4 8 Az egykorú helyesírás és rövidítések olvasása nyomán ugyancsak félreérthetőek a mezőőr (camparius) és a harangozó (campanista) szóalakok is. A legtöbb esetben valóban harangozóról van szó, de pl. Jászalsószentgyörgy esetében egyik szóalak sem fordul elő, mégis harangozónak néznek a szerzők egy alkalmazottat s ezt írják: „1705-ben fejlett közigazgatási és gazdasági életük volt: 1 bíró, 2 tanácstag, 1 egyházbíró és 1 harangozó intézte a község világi és egyházi ügyeit."49 Ez gazdasági fejlettségre mutat? Ezzel szemben a levéltári anyagban a bíró (judex), 2 polgár (cives), 1 egyházfi (aedituus), 1 barompásztor (bubulcus), 1 tehéncsordás (vaccarius), 1 sertéspásztor (subulcus), 1 borjúpásztor (pastor vitolorum), 2 molnár (molitores) és 1 gulyás (armentarius), tehát nem 5, hanem 11 községi alkalmazott szerepel.50 Szinte általánosnak minősülő hiba, hogy a községi elöljárók és alkalmazottak létszámát a valóságosnál jóval kevesebbnek tüntették fel. Pl. Jászapáti esetében 28 helyett csak 21-ről, Jászárokszálláson 44 helyett csak 30-ról, Jászberényben 98 helyett csak 82-ről, Jászdózsán 17 helyett 15-ről (de ebből 6 nem található az eredeti forrásban), tehát csupán 9-ről, Jászfényszarun 18 helyett 17-ről, Jászkiséren 22 helyett 17-ről (de ebből 2 nem létező), tehát csak 15-ről tudtak számot adni. Eljárásuk e tekintetben is megengedhe-41 Conscriptio, 71. 48 Conscríptio, 83. "'Adatok . . . 197. 50 Conscriptio, 49. 9 Századok 1984/3
