Századok – 1984

FIGYELŐ - Kiss József: Hogyan készül Szolnokon a megyetörténet? 549

558 FIGYELŐ lását számszerűen a vallási adatokkal mutathatjuk ki",4

1

igen komolytalan elképzelés. Helyette „a nép beáramlását" - amire egyébként adataik nincsenek — település- és telepítéstörténeti levéltári anyag alapján kell ismertetni. A fent kivonatolt, a Jászkun Kerületben az első lélekszám szerinti összeírás arra is felhívja a figyelmet, hogy az eddig ismert, 18. századi, az „adózó gazdaságok száma" szerint felvett adóösszeírások alapján még megközelítően is alig tudtuk megbecsülni a jászkunsági népesség lélekszámát. Valószínűnek tűnik, hogy háromnemzedékes nagycsaládokkal kell átlagosan számolnunk, ahol családonként 3—4 gyermek lehetett. Egy ilyen család tehát nem 6, hanem 7—8 családtagból állhatott. Valóban nem kell feltétlenül „manipulált, átszámított adatokkal" dolgozni,4 2

de csak akkor nem, ha az adózó családfőhöz tartozó család létszámát ismeijük, továbbá ha községenként kimutatjuk, hogy hány családot minősítettek az összeírok „nem adózó" családnak. Ha ezt a két részfeladatot elfogadhatóan nem tudjuk megoldani, akkor továbbra sem tudjuk a pontos népességszámot megadni, s csak csodálkozni tudunk azon, hogy pl. a Nagykun Kerület lakossága 1744-ben még csak 8400 főnyire volt tehető,4 3

de 39 év múlva már 23 394 főre gyarapodott. S itt hozzák aztán a szerzők még ma is az immár két évszázados legendát és mítoszt: hát igen, „Mária Terézia jóvoltából"44

az 1745. évi redemptió volt az a csodaszer, amitől „a nép beáramlása" a jászkunok körében meggyorsult. Nézzünk meg azonban a szerzők által hibásan felhasznált források közül egy levéltári anyagot is, amelyet a szerzők a jászsági helységek jellemzése során részlegesen ismertetnek! Arról a széles körben ismert összeírásról van szó,4 5

amelyik a jászsági községek 18. század eleji községszervezetéről és közigazgatásáról is értékes adatokat nyújt.4

6

Ez az elsősorban katonai jellegű összeírás a Rákóczi-szabadságharc idején, 1705-ben készült. Nemcsak szám szerint, hanem név szerint is felsorolja a jászsági községek és Karcagújszállás lovas- és gyalogos katonáit, Kunhegyesen, Kunmadarason és Túrkeviben pedig csak a fegyverben álló katonaság létszámát adja meg. Igen nagy kár, hogy a szerzők éppen a nagykunsági adatokat hagyták figyelmen kívül, mert Karcagújszálláson 49 táborban levő lovaskatona neve szerepel Csikay János kapitány és Ványa András zászlótartó vezetésével, továbbá 85 gyalogos katona Ócsay András kapitány és Szeri („Szőri") Gergely zászlótartó vezetésével. Számszerűen feltüntet ez az összeírás olyan katonákat is, akik pillanatnyilag nem voltak táborban, hanem az ellenségtől felprédált községükben maradtak őrzőül, amíg a lakosság nagy része elmenekült: Kunhegyesen 20 gyalogos, Kunmadarason 25 lovas és 31 gyalogos, Túrkeviben 10 lovas és 15 gyalogos katona. Sajnos, a négy kunsági község lakossága a sorozatos rác támadások miatt igen sok veszteséget szenvedett, sokan elmenekültek otthonaikból a községi elöljáróságokkal együtt. Az összeírás során azért nem vehették számba a polgári lakosságot és a községek polgári vezetőit, illetve alkalmazottait sem. így az „Adatok ..szerzői csak a jászsági helységek mezővárosi és községi elöljáróságainak (senatus, magistratus, juratus) összetételéről és alkalmazottairól adtak számszerű •"Adatok... 12. 4 2

Adatok... 8. 4 3

Századok, 1982. 1. sz. 136. Kiss József: Hozzászólás Szolnok megye Néprajzi Atlasza történeti bevezetőjéhez. 4 4

Adatok... 26., 46.,50. 4 s

OL UC Ε 156 - 110:39. Conscriptio Jaszigum, 1705. A továbbiakban: Conscriptio. 4 6

OL UC Ε 156 - 110:39. Series Conscriptionis Cumanorum Majorum. 124-127.