Századok – 1984

FIGYELŐ - Kiss József: Hogyan készül Szolnokon a megyetörténet? 549

554 FIGYELŐ koronához tartozó jellegét és státusát itt is elismerték, továbbá azok között a népcsoportok között említették a jászkunokat, akik királyi földeken telepedtek meg és szintén keresztény hitűek. 1518-ban a kincstári jövedelem biztosítása érdekében két olyan törvényt is hoztak, amelyek a jászkunokra is vonatkoztak a koronabirtokok sorában. Az 1518:15. tc.-ben a koronabirtokoknak két csoportját különböztették meg az adóbeszolgáltatás helyének kijelölésével: a.) a királyi kincstárnok kezéhez vigyék a korona-bevételeket Huszt vára a máramarosi és az erdélyi sókamarákkal, szintén a harmincadokkal, a huszadokkal, az ötvenedekkel, az arany- és ezüst-aknákkal, a kamarákkal és a bányákkal, nemkülönben a szabad királyi városokkal és a szászokkal; b.) a budai tiszttartó kezéhez szolgáltassák be a korona-bevételeket a királyi felség konyhájának a fenntartására és ellátására Munkács, Tata és Komárom vára, az egész visegrádi alsó rész, a régi Buda, a Kos és Csepel nevű szigetek, Zsámbék, Solymár és Keszi mezővárosokkal, összes tartozékaikkal, a kunokkal és a jászokkal.2

2

Ugyancsak II. Lajos 1518:32. tc.-e írja elő, hogy „a királyi felség minél előbb igazíttassa ki a határokat a kunok, jászok, másrészről a szegediek és némely országos nemesek között, amint ezt már eddig is kérték. Közöttük a keresztesek idejében okozott károkat is téríttesse meg, s a szökött jobbágyokat is mindkét részről egyaránt visszaadatni méltóztassék".23

Az 1519:11. tc. ismét kiemelten felsorolja a koronabirtokok két csoportját, köztük a jászkunságiakat is.2

4

Hogy e törvényeket miként hajtották végre, hogy a jászkunok ez időben mennyi földesúri kilencedet és egyházi tizedet fizettek, azt további levéltári kutatásokkal kellett volna feltárni. Nem elég csak egyszerűen kijelenteni, hogy a jászkunok jobbágyviszonya „sohasem valósult meg, s lényegében a török alatt is megmaradt szabad állapotuk".25 Perényi nádor halálával újra fellobbantak a hatalmi harcok a főúri és a köznemesi szövetségek között. 1519 februárjában előbb Szapolyait, néhány hét múlva pedig Báthorit választották meg nádornak. 1525 júliusában Werbőczi lett a nádor, de a fenyegető török támadás közeledtével 1526 áprilisában lemondott, és Budáról Erdélybe szökött. Helyébe újra Báthorit ültették, aki a főúri szövetség vezére is volt, a nádori és a jászkunok főbírói tisztségét haláláig (1530) viselte. Jellemző a Mohács előtti közállapotokra, hogy II. Ulászló a rákosi országgyűlés 1525:8. tc.-ében is kénytelen foglalkozni a jászkunok és a nagybirtokosok közötti határvillongásokkal. Törvénybe foglalták, „hogy a királyi felség azokat a határokat, amelyeket a nádor az előbbi években állított, de azokat a kunok és a jászok ismételten lerontották, az e tárgyban készült nádori levél értelmében egy ítélőmester útján, minden további késedelem nélkül ismét helyreállíttatni, kiegészíttetni és a még fel nem áhítottakat újból kijárni és felállíttatni méltóztassék".2

6

Ennek sem lett azonban semmi foganatja, mert Báthori nem a jászkunságiak javára, hanem a vármegyei nagybirtokosok előnyére jelölte ki a jászkunsági koronabirtok határait. 22

Kov. Sylloge, 253. 2i

Kov. Sylloge, 263. 2A

Kov. Sylloge, 276. *5

Adatok ... 45. Egyébként a jászkunok „ ez időben évenként a király háztartásához ezer darab ökröt, tízezer köböl - modius - gabonát, hatvan pint borsót, vajból és sajtból kétezret szolgáltattak a budai várba, ezen kívül kétezer forintot fizettek". Gyárfás, III.400. 26

Kov. Sylloge, 345.