Századok – 1984
FIGYELŐ - Kiss József: Hogyan készül Szolnokon a megyetörténet? 549
FIGYELŐ 553 Lovagrendnek, sőt Albert osztrák hg-től is kölcsönt vett fel, hogy zsoldosait fizethesse.16 Sok veszteséggel vettek részt a balkáni és a husziták elleni hadjáratokban is. Majd Albert, I. Ulászló és a Hunyadiak korában is királyi zászló alatt harcoltak, s mindvégig a királyi koronát illető birtokok és javak sorában szerepeltek. Mátyás halála után nagy méretű belső népmozgás alakult ki az Alföldön. Minthogy a kincstári adón, illetve a nádori censuson kívül a jászkunsági territóriumon senkinek sem kellett magánföldesúri kilencedet fizetni, a jobbágyok a vármegyei földesurak birtokairól tömegesen menekültek a jászkunsági övezetek településeire, ahol a folytonos hadakozások miatt a lakosság megritkult. A szökött jobbágyaik miatt tiltakozó nagybirtokosok a jászkunok ellen is panaszt emeltek az uralkodónál. Ezért II. Ulászló és az országgyűlés már 1492-ben törvénybe foglalta, hogy a királyi koronához tartozó birtokokon élő parasztság is fizessen földesúri küencedet, ugyanúgy a jászkunok is.1 7 A feudális anarchia közepette ezt újra megismételték az 1498:47. tc.-ben, ahol azt is kimondották, hogy a kunok és a jászok, továbbá a rutének nem vihetnek el jobbágyokat országlakos földesuraktól azért, hogy azokat a jászkunsági területeken megtelepítsék; viszont a jászkunok sem távozhatnak el más földesurak birtokaira odatelepedés céljából. Ennek ellenőrzésére királyi tisztviselőket rendeltek ki, s kimondták azt is, hogy az e törvény ellen vétőket az ország nádora előtt felelősségre kell vonni.18 Ennek a törvénynek a végrehajtása és ennek ellenőrzése következtében megsokasodtak a határviták és a perek a jászkunsági települések és a velük szomszédos vármegyei nagybirtokosok között.1 9 A gazdasági és a politikai ellentétek tehát még a feudális anarchiák időszakaiban sem a kunok és a jászok között, hanem a jobbágytartó, zabolátlan vármegyei nagybirtokosok és a koronához hű, régi szállásbirtokaikhoz körömszakadtáig ragaszkodó jászkunok között éleződtek ki és nyilvánultak meg sok évtizedes belharcokban. 1504-1519-ig Perényi Imre abaúji nagybirtokos, főispán volt az ország nádora és a jászkunok legfelsőbb bírója,2 0 de részéről semmi támogatást nem kaptak. Mivel a Dózsa-parasztháborút megelőző években a jászkunoknak minden erejét lekötötték a szomszédos nagybirtokosok elleni harcok, semmi adat sincs arra, hogy Dózsa valamelyik katonai egységéhez csatlakoztak volna. Sőt arra sincs semmiféle levéltári adat, hogy Perényi nádor a felkelők leverése végett királyi zászló alá mozgósította volna a jászkunságiakat. Amint ismeretes, a parasztfelkelést Szapolyai János erdélyi vajda és Báthori István temesi gróf fővezér egyesült seregei verték le Temesvárnál. így nincs alapja annak a feltételezésnek sem, hogy „a Dózsa-parasztháborúban való részvételük miatt az 1514. évi törvények 23. tc.-e a jászokat és a kunokat jobbágyokká tette".2 1 Werbőczi egyébként ezt a törvénycikket még a parasztháború előtt foglalta bele gyűjteményébe, s ez a törvénycikk a jászkunok vonatkozásában alig tartalmaz valami újat az 1492. és az 1498:47. tc. rendelkezéseihez képest. Viszont a jászkunok földjének és népének a királyi 14 Gyárfás, III. 170. 17 Corpus Iuris Hungarici. Bp. 1899. 512. A továbbiakban: CJH. "CJH, 622. "CJH, 622. 20 J. Nicolaus Kovachich: Sylloge decretorum comitialium incliti Regni Hungarie, Pestini, 1818. 230-276. 21 Adatok . . .45.
