Századok – 1984
FIGYELŐ - Kiss József: Hogyan készül Szolnokon a megyetörténet? 549
550 FIGYELŐ kunokat, azok fennhatóságát a jász nemzetségűek felett. Egyetlen szó sincs arról, hogy a jászok a kunoknak alávetett segédnépek lettek volna. Ha ezt az oklevelet elolvasták és magyarra fordították volna, nyomban látniok kellene, hogy az kizáróan a jászok egész nemzetségéről, számos testvérükről és rokonukról, valamint örököseikről és utódaikról, elsősorban pedig a jelenlévő, név szerint is megnevezett 18 jász nemzetségbeli (praesentes praenominatos Jazones) vezetőkről szól. Ez utóbbiak ugyanis megjelentek Károly Róbert előtt és kérték: „. .. kivévén őket Ke verge fiainak s bárki más jászoknak a hatalmaskodása, urasága és joghatósága alól, helyeztessenek a többi jászoknak, nevezetesen a királyi felség mellett katonáskodni tartozóknak az állományába (in statum ceterorum Jazonum)." Napnál világosabb, hogy Keverge fiai nem kunok, hanem a központi hatalommal szemben álló, királyi zászló alatt katonáskodni nem akaró jász nemzetségűek voltak, akik a jászok lakta szállásbirtokon - más országlakos nagybirtokosokhoz hasonlóan - átlagos jobbágy—földesúri viszonyokat akartak kiépíteni, a jász nemzetségűeknek ezt a csoportját szerfölött megnyomorítani és lealacsonyítani, azaz földesúri jobbágyszolgáltatásokra erőszakolni akarták. Minthogy az ilyenféle törekvés csökkentette volna a jászkunsági koronabirtokok területét, a feudális nagybirtok elvonhatta volna a jászsági lakosok egy részét, ezúton apasztotta volna a királyi kincstár jövedelmét és a királyi zászló alatt katonáskodók számát is, azért Károly Róbert örömmel teljesítette kérésüket a nagybirtok hatalmának ellensúlyozása és a központi politikai-katonai hatalom erősítése érdekében. Nem a kunok fennhatóságáról van szó az idézett királyi oklevélben, hanem „akárki más jászoknak minden hatalmaskodása, urasága és joghatósága alól" nyert kivételt és a király mellett katonáskodni tartozó többi jász nemzetségűek állományába való helyezést a jász nemzetségűeknek ez a csoportja. A jászok már csak azért sem lehettek a kunoknak alávetett, jogfosztott segédnépek, mert betelepedésüktől fogva a királyi koronához tartozó birtokokon a kunokkal teljesen egyenlő kötelezettségekkel és jogállással felruházott etnikai csoportot képeztek. Ez kitűnik IV. vagy Kun László 1279. augusztus 10-én Nagytétényben kiadott okleveléből7 is, ahol a törvénybe foglalt kötelezettségek és jogok egyetemlegesen vonatkoztak a jászkunokra. A jászkunsági történettel foglalkozó szakirodalom számtalan esetben megállapította már, hogy a jászkunsági territóriumon fekvő birtokok és az ezeken tartósan megszállt népesség betelepedésüktől fogva az egész feudális korban a magyar királyi koronához tartozó birtokok és jövedelmek közé számított a szintén koronabirtok szabad királyi városokhoz hasonlóan. Ε territórium népességének kizárólagos földesura maga az állam, a királyi korona, illetve a magyar király volt, aki ezt a feudális földesúri jogát a nádor útján gyakorolta. A jászkunok ezen a címen fizették a nádori censust a kincstárba, mentesek voltak mindenféle magánföldesúri földjáradék fizetése alól, sőt a 14. században még az egyházi adó fizetése alól is felmentést kaptak. Ennek ellenértékeként mind a kunok, mind a jászok egyaránt a királyi zászlók alatt voltak kötelesek katonáskodni, „s ha közöttük valaki e tekintetben mulasztást tanúsítana, ugyanazt a büntetést és hasonló elítéltetést szenvedje el, mint.. .akik távolmaradásuk alatt hanyagoknak bizonyulnak".8 A jászkunsági territórium koronabirtok jellege és az e területen tartósan megszálló kun, jász vagy más nemzetségű lakosság szigorúan előírt hadkötelezettsége, a királyi koronához kötött 'Ladislaus Endlicher: Rerum Hungaricarum Monumenta Arpadiana. Sangallen. 1849. 562. 'L. Endlicher, uo.
