Századok – 1984

FIGYELŐ - Kiss József: Hogyan készül Szolnokon a megyetörténet? 549

FIGYELŐ 551 hűsége törvényesen függött össze egymással kezdettől fogva. Ennek az igen világos és teljesen logikus összefüggésnek az ismerete nélkül nem lehet tisztázni a jászkunsági települések közjogi státusát, lakóinak feudális kori kötelezettségeit és kiváltságait sem. Ε nélkül felesleges beszélni „jászjogú" vagy „kunjogú" településekről még Mezőtúr esetében is9 vagy egymással örökös ellentétben álló etnikai csoportokról: a török eredetű és török nyelvet beszélő nomád kunokról és velük szemben az alán eredetű és iráni nyelvet beszélő, földművelő-állattartó jászokról, hiszen mindkét etnikumú nép 1241-ben telepedett meg és kezdett elmagyarosodni. Károly Róbert uralkodásának első évtizedeiben, a feudális kiskirályok trónharcai, a nagybirtokos földesurak sorozatos belháborúi és pártütő fellépései (pl. Rozgony, 1312., Visegrád, 1314., Debrecen, 1317., Zalafő és a délvidéki bánságok, 1319., Dalmácia, Mühldorf, 1322. stb.) során a jászkunok döntő többsége királyi zászló alatt vett részt ezekben a harcokban. Mindezt Károly Róbert idézett oklevele is tanúsítja: „... ugyanezen jászok és egész nemzetségük különböző helyeken és igen alkalmas időkben viselt hadjáratainkban igen sok testvérüknek és rokonuknak halálával és vérük ontásával a hűség legmagasabb indulatával vettek részt és közre is működtek." Tekintettel érdemes szolgálataikra, ők a földesúri hatalom alól kivétetvén, a szabadságnak ugyanazon kiváltságával éljenek, mint a király mellett katonáskodni tartozó többi jászok mindenkor élnek10 Amint látjuk, az uralkodó nagyon jól tudta, hogy ezek a nagybirtokkal szemben folytatott belharcok rengeteg véráldozattal, emberveszteséggel jártak, és sokszor megtizedelték a királyi korona mellett küzdő jászkunok sorait is az eltelt két évtized során. Nem felel meg a közismert történeti tényeknek a szerzők ama elképzelése sem, miszerint a kunok 1323 márciusától kezdve „bizonyos ellenállást tanúsítottak a központi hatalommal szemben", a jászok pedig „kialakítottak és megerősítettek egy sajátos jász magatartási formát, amelynek lényege volt a felsőbb hatalmasságok iránti odaadó szolgálat, aulikusság, a jász öntudat, szimbólumok, a jász eredet ápolása".1

1

A királyi koronabirtokokon megszállt kunok 1323 után is éppúgy szolgálták a központi hatalmat, mint előtte, ellenzékiségüknek nincs nyoma, mindig királyi zászló alatt vettek részt a különböző harcokban. 1323 augusztusában Károly Róbert „magyarokból és kunokból összegyűjtött nagy sereggel" csendesítette le a horvátországi bán lázadását, 1324-25-ben a nagyszebeni székhez tartozó szászok lázadását szintén a kunok hadaival verte le, 1328-ban a Lajtán túli Bruck mellett ugyancsak a kunok adtak fegyveres csapatokat a királynak, aki 1330-ban a Basarab havasalföldi vajda elleni hadjáratban a kunok csapataival foglalta vissza Szörényt. Majd ezt követően a kunok Posadovánál súlyos vereséget szenvedtek, „elhullott a kunok megbecsülhetetlen igen nagy sokasága, a kun daliák virága".12 A kunok nemcsak Károly Róbert, hanem Nagy Lajos uralkodása idején is mindig a központi hatalom mellett, királyi zászló alatt vettek részt a különböző hadjáratokban. Ezt igazolják Gyárfás levéltári kutatásai is. 'Adatok .. . 621., 623., 627. Mezőtúr nem tartozott a koronabirtokok állományába, magán -földesurak birtoka volt. Ezért sohasem lehetett „kunjogú" mezőváros. 10

Vö. Gyárfás, uo. „.. .iidem Jazones. .. ea semper gaudent privilegio libertatis, qua ceteri Jazones nobis exercituare debentes gaudeant perenniter et fruuntur". "Adatok... 25.,26. 1 'Gyárfás, III. 43-51.