Századok – 1984
KÖZLEMÉNYEK - Virágh Ferenc: Dél-Alföld agrárnépességének összetétele a századfordulón 531
DÉL-ALFÖLD AGRÁRNÉPESSÉGÉNEK ÖSSZETÉTELE 545 nem alakult ki ilyen magas ár. Míg a latifundium holdjainak ára általában 20-30%-os emelkedést ért el, a parcellázott területeké 100%-ot meghaladó mértékben nőtt. A 90-es évek közepétől új tényezők csoportosulnak a föld-piacon. Elfogytak a tájegység viszonylag olcsóbb földjei, sőt a szomszédos Szerémségben is emelkedtek az árak, ahová eddig áramlott a vásárlóképes kisember. Ekkortájt jelentkeznek először a piacon az Amerikába kivándoroltak, majd megtollasodva visszatértek, akik 10—20 holdat vásárolnak, különösen Torontálban, emeltebb áron is. Mindemellett a tőke ráfeküdt a birtokra, s egyre intenzívebben parcellázott, különösen a 1897:32. tc. támogatásával. A pénzintézetek egész csoportját találjuk a földparcellázás területén: az Országos Központi Hitelszövetkezet (OKH), a Kisbirtokosok Országos Földhitelintézetét, a Magyar Agrár- és Járadékbankot, a Magyar Földhitelintézetet, a Magyar Telepítő és Parcellázó Bankot, a zágrábi nagybankokat, a délmagyarországi szerb arisztokraták és polgárok alapította Szerb Bankot (Srpska Bank), a Délmagyarországi Mezőgazdasági Bankot, amelyek maguk vásároltak birtokot parcellázás céljából, vagy kölcsön biztosításával növelték az adásvétel lendületét.52 Meredeken emelkedtek a földbérleti árak. A zsírosgazdák, keresve a bérletet, felverik az árakat. Latinovits Pál, bácskai nagybirtokos, dicsekedett: annyit kér az 50 hold körüli bérletért, amennyit akar, s a homokos területre is akad bőven vállalkozó. Míg korábban 100 ezer koronát jövedelmezett számára a bérbeadás, a 900-as évek elején ennek háromszorosát. Az új körülmények a föld további áremelkedéséhez vezettek. 1900 után 500-1000 forint (1000-2000 korona) egy-egy hold ára általában ugyanitt. „A földparcellázás hozza a legnagyobb hasznot" — vallják a délvidéki szerb birtokosok és polgárok is. Az ügyletek kísérő jelensége szemet szúr a polgári értelmiség és a nemzetiségi polgárok körében, s ostorozzák a parcellázásba bekapcsolódott bankokat, mert kevesellvén a „polgári hasznot", uzsorásokká váltak. „A szabály a földuzsora, melynek gátat kell vetni!" - mondja az akadémikus Gaál Jenő.5 3 Mi sem bizonyítja jobban a földéhséget, mint a földdaraboláskor érvényesülő társadalmi kontroll, az, hogy a nép - a lehetséges módon - körmére néz az illetékeseknek. Jellemző a Torontál-beli Bánátújfalu története. A helybeli kistulajdonosok képviseletében a bíró feljelentette a főispánnál a községi jegyzőt, mert a kincstári tulajdonban levő, jórészt vizenyős terület parcellázásakor a jobb minőségű földből a maga részére több holdat igyekezett szerezni.5 4 Nagyobb sikerrel járt a Délmagyarországi Mezőgazdasági Bank igazgatója, aki a parasztok helyett jókora birtokot vásárolt a zágrábi káptalanföld egy részének értékesítésekor.5 5 Zsigmond: A földbirtok képe Békés és Csanád vármegyékben. A M TE 1910/11. évi szakt Szerk.: Gaál. 606-607.; Köztelek, 1904. március 19.; Arhiv Vojvodine. Torontalska zup. 1899. broj kut 1840. 52 Lőrinc Péter: Harcban a földért. 16., 18., 19-21Marton : Torontálvm. gazd. 19., Köztelek, 1904. jan. 9. 5 3 Szeberényi: A földbirtok képe Békés és Csanád. 606-607.; Gaál: A magyar birtokpolitika irányelvei (Bp., 1911.) 45-47.; A szerb újságíró leleplezi, hogy a parcellázó bank haszna 17 %-os kamatnak felel meg. (Provo Narodna, 1910. 9. sz.) S4 OL.FM.Ált.K. 184-1891-13/5. tétel 119. cs. 5 5 Lőrinc Péter: A nagy póri pör. 92. 8*
