Századok – 1984
KÖZLEMÉNYEK - Gunst Péter: A magyar mezőgazdaság piacviszonyai és a német piac az 1920-30-as években 513
522 GUNST PÉTER mány csak azzal engedélyezte volna az átszállítást, hogy a németek garantálják a beteg állatok átvételét is, az üzlet tulajdonképpen sohasem jött létre. Magyarországnak a szerződés az egyedüli könnyebbséget a búzafeleslegek értékesítése terén hozta. Noha nem mérsékelték a német búzavámokat 40, sőt 50%-kal, mint a tárgyalások során a magyar kormány kérte, a megállapított 25%-os vámcsökkentés jelentős könnyebbség volt, még akkor is, ha a németek ezt a kedvezményt a többi délkelet-európai ország számára is biztosítani kívánták, s az egészet attól tették függővé, hogy ahhoz az összes, Németország részéről a legnagyobb kedvezményben részesített ország hozzájárul (itt elsősorban a nagy búza-exportáló országok állásfoglalása volt a döntő). Szó volt egy konkrét, még 1931-ben lebonyolítandó közvetlen búzavásárlási akcióról is, arról, hogy Németország egy alkalommal 100 ezer tonna búzát vásárol Magyarországon harmadik piacon történő eladásra. Ez azonban csak úgy lett volna megvalósítható, ha a német kormány megfelelő ártámogatást biztosít. A mintegy 5 millió márkás veszteséget azonban a német kormány a kereskedelmi szerződés megkötésének pillanatában már nem vállalhatta, hiszen a pénzügyi válság 1931 július közepén Németországra is átterjedt. A szerződés egyetlen jótékony következménye tehát a búza vámjának 25%-os mérséklése volt, ami megmutatkozott a következő években megnövekedett magyar kivitelben. A szerződés megkötésének azonban inkább politikai jelentősége volt, mindkét fél politikai gesztusnak szánta, illetve tekintette. Konkrét gazdasági jelentőségét a semmivel tette egyenlővé az 1931 nyarára mindkét országban tetőpontjára hágó pénzügyi válság. így már a szerződés megkötésekor titkos záradékkal gondoskodtak annak gyakorlati elhalasztásáról.7 Az 1931-ben Németországban, majd Magyarországon is bevezetett kötött devizagazdálkodás, azaz a fizetési forgalom korlátozása, a behozatal korlátozása Németországban, majd behozatali kontingensek megállapítása, végül pedig a mezőgazdasági árukra kirótt behozatali vámok erőteljes felemelése egészen új helyzetet teremtett a magyar mezőgazdasági kivitel számára. A világgazdasági válság elmélyülése, a Közép-Európát átfogó pénzügyi válság nyomán összeomlott a magyar bankrendszer is. A bécsi Kreditanstalt bukása után 1931 júliusában a német DANAT Bank jelentett be zárlatot, majd megkezdődött a Magyar Nemzeti Bank összeomlásának folyamata. Júniusban a Magyar Nemzeti Bankból a külföldi betétesek már napi 100 ezer fontot vontak ki, küszöbön állt az összeomlás. A Bethlen-kormány ekkor Nagybritanniához és Franciaországhoz fordult pénzügyi segélyért. Az Angol Bank azonban (tekintettel a Németországnak és Ausztriának nyújtott kölcsönökre), már nem rendelkezett megfelelő összegekkel, így a franciák magukra maradtak. Az általuk nyújtott 4,8 millió font kölcsön arra még elég volt, hogy az 1931. július 13-án három napra bevezetett bankzárlat, majd azt követően a kötött devizagazdálkodás bevezetésével a kormányzat némi időt nyerjen, de csupán hónapokra. 1931. december 23-án a kormány kénytelen volt elrendelni a transzfermoratóriumot egy évre, azaz a külföldi adósságok kifizetésének elhalasztását, s más módszerekkel történő szabályozását. A transzfermoratórium elsősorban a németországi kifizetéseket sújtotta, hiszen Magyarországnak a legnagyobb tartozása Németországgal szemben volt, a magyar mezőgazdasági kivitel ugyanis hosszú időn át nem fedezte az árubehozatalt Németországból, így szükségessé vált a két ország közötti fizetési forgalom szabályozása, valamilyen fize-7Uo. 134-135.
