Századok – 1984
KÖZLEMÉNYEK - Gunst Péter: A magyar mezőgazdaság piacviszonyai és a német piac az 1920-30-as években 513
A MAGYAR MEZŐGAZDASÁG PIACVISZONYAI 523 tési rendszer kialakítása. Erre viszonylag gyorsan sor került, amit megkönnyített az a körülmény, hogy mindkét országnak hasonló nehézségekkel kellett szembenéznie, noha a nehézségek méretei nem voltak kiegyensúlyozottak. 1931 áprilisában aláírták a magyar—német fizetési egyezményt, s ezzel a két ország kereskedelmi kapcsolatában új helyzet keletkezett.8 A pénzügyileg nehéz helyzetben lévő országok számára olyan nemzetközi megállapodásokra volt szükség, amelyek többé-kevésbé az árut áruért megoldást tették lehetővé. A világgazdasági válság tehát egy csapásra megváltoztatta a nemzetközi kereskedelem hosszú időn át űzött gyakorlatát, s multilaterális rendszer helyett a bilaterális kapcsolatok kialakulását segítette elő, legalábbis a fizetési nehézségekkel küszködő országok között. A magyar—német fizetési egyezménnyel 1931 áprilisában életbe léptetett klíringrendszer lényegében az első kétoldalú külkereskedelmi kapcsolatot kiépítő megállapodás volt a nemzetközi gyakorlatban, s így példájává vált a bilaterális kapcsolatoknak a multilaterális megoldások helyett. A megállapodás azt célozta, hogy kiegyensúlyozottá tegye a két ország kereskedelmi kapcsolatait, s egyúttal biztosítsa a magyar fél adósságainak kifizetését a németek számára. Vagyis a magyar kormány azt várta tőle, hogy tegye lehetővé az agrárkivitel növelését, német részről viszont elsősorban a követelések kiegyenlítését remélték. Az egyezmény megszüntette a vevők és eladók közötti közvetlen kifizetéseket, a közvetlen kifizetések helyére ezentúl a két ország nemzeti bankjai közötti elszámolás rendszere lépett. A két bank kezelte a vásárlások, illetve eladások nyomán hozzájuk nemzeti valutában befolyt összegeket. A magyar kormány a német nemzeti banknál felhalmozódott követelései meghatározott része felett szabadon rendelkezett. Egyebekben azonban az volt az eljárás, hogy a Magyar Nemzeti Bank a német bankhoz befutott Márka-követeléseinek egy részét (25%-át) a korábban felhalmozódott adósságai kifizetésére fordította, míg a többi a folyó követelések kiegyenlítésére szolgált. Az egyezmény keretében történő vásárlásoknál úgy jártak el, hogy a vevők az áruk árát saját nemzeti bankjuknál fizették ki, az eladót pedig szilit én saját nemzeti bankja fizette ki. A kötött devizagazdálkodás által diktált bilaterális kereskedelmi kapcsolat s annak megvalósulási formája, a kliring-rendszer azonban egyelőre nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A német vásárlások, azaz a magyar agrárkivitel Németországba nem nőtt számottevően. Ennek azonban sokkal kevésbé az új rendszer, mint inkább az általános világgazdasági helyzet, s az annak következtében saját agrártermelőit, azok érdekeit védő német agrárpolitika volt az oka. A rendkívül magas agrárvámok mellett a német kormány elrendelte a búza kényszerkeverését, azaz meghatározta, hogy milyen arányban szabad külföldi eredetű búzát őrölni. S a búzakenyérhez is 30% rozslisztet kellett felhasználni, ugyancsak belső termésből. A német kormány akkoriban példátlan módon érvényesülő elzárkózása az agrárimporttól a fizetési kérdések rendezése után is hatott, s tulajdonképpen lehetetlenné tette a magyar remények realizálódását az agrárkivitel fokozására. Lényeges változás mindezeken a területeken csak akkor következett be, amikor a nemzetiszocialista párt hatalomra kerülésével érdemlegesen megváltozott a német kül- és külgazdasági politika. 8 Erre részletesen 1. Berend T. Iván - Ránki György: Magyarország a fasiszta Németország „életterében". Budapest, 1960. 60-67. és Szuhay Miklós: Az állami beavatkozás és a magyar mezőgazdaság az 1930-as években Budapest, 1962. 82.
