Századok – 1984

KÖZLEMÉNYEK - Gunst Péter: A magyar mezőgazdaság piacviszonyai és a német piac az 1920-30-as években 513

KÖZLEMÉNYEK Gunst Péter A MAGYAR MEZŐGAZDASÁG PIACVISZONYAI ÉS A NÉMET PIAC AZ 1920-30-AS ÉVEKBEN A magyar mezőgazdasági kivitel és a német piac közötti kapcsolatok jelentőségének, szerepének a maga teljes súlyában való felméréséhez nem elégséges a két világháború közötti időszak idevágó adatainak konkrét megismerése. Mint a gazdaságtörténetben általában, ezúttal is sokkal jobb lehetőséget kínál a dolgoknak a maguk teljes valóságában való megismeréséhez, ha átfogóbban vizsgáljuk, hosszabb történeti szakaszban tekintjük át -legalábbis bevezetésként — a kérdést. A magyar mezőgazdasági termékek Németországba irányuló exportjának gyökerei a 14. századig nyúlnak vissza. Ekkor indult meg a magyar szarvasmarha nagytömegű kivitele Ausztriába, Észak-Itáliába és a délnémet városokba, egészen Elzászig. A jelzett területek kereskedő és ipari centrumainak gyors ütemű fejlődése, a városok megnövekedett népessége komoly piacot jelentett a magyar marha számára, mely a saját lábán volt képes eljutni a piacokra. A magyarországi gabonatermelés ebben az időben s még századokon keresztül csupán az önellátás céljait szolgálta, kivitelre nem lehetett gondolni, hiszen a Kárpát-medence fő folyója, a Duna a Fekete-tengerbe torkollik, azaz messze esik a világkereskedelem akkori központjától. A magyar mezőgazdasági kivitel fő terméke tehát hosszú évszázadokon át a szarvasmarha volt, amihez kiegészítőként járult a minőségi (tehát a szállítási költségeket elviselő) bor. A 18. század második felében mutatkozik csupán új jelenségként, hogy most már részben a gabona is kiviteli cikk lehetett, de csak a legközelebbi szomszédságba, a magyar határhoz közel eső osztrák városokba (a Bécs és Graz közötti sávban), majd pedig az osztrák és a csehországi textilipar fejlődése nyomán megindult a gyapjúkivitel is nagyobb mennyiségben a napóleoni háborúktól kezdve. A gabonakiviteli lehetőség a Duna két partján mintegy 70-100 km-es sávban (nagyjából a Balaton és a Duna, illetve a Duna és a Kiskárpátok között) jelentősen hozzájárult a gabonatermelés fellendüléséhez és kiszélesedéséhez a földesúri majorságokban. Ez a terület vált az ország legfejlettebb mezőgazdasági körzetévé. Megváltoztatta a mezőgazdasági kivitel lehetőségeit, s ennek nyomán az egész mezőgazdasági termelési szerkezetet is a vasúthálózat kiépülése. A 19. század közepétől a magyarországi vasútépítés bekapcsolta az országot Európa vérkeringésébe. Most már lehetővé vált nagytömegű gabona kivitele a világpiacra, azaz Nyugat-Európa fejlett, iparosodó országaiba. Az 1850—60-as években a magyar gabona megjelent az osztrák, a cseh területek mellett főleg a délnémet (elsősorban a bajorországi) és a svájci meg a francia piacokon. A kiviteli lehetőségek hirtelen kitágulása robbanásszerűen átalakította a mezőgazdasági termelés szerkezetét. A folyamszabályozások révén növelték a művelésbe vont területet, egyidejűleg feltörték a legelőket, és minden arra alkalmas földet szántó-6*